Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - A magyar állampolgárság tragédiája

520 A magyar állampolgárság tragédiája. Irta: Alföldy Ede, ny. ítélőtáblai tanácselnök, ügyvéd. A jogi szempontok ridegsége és a vásári hazafiaskodás utálatosságai közön-kézen annyira elhomályosítják a haza eszményképét, hogy alig vesszük észre, ha veszedelem környékezi. A jogi szabályokon és az erkölcsi törvényeken kívül más szálak is tűzik az embert ihazájához, még pedig olyan szálak, amelyek mint a természet adományai, ősi eredetűek és az emberi lélek mélyén gyökereznek. Ezeket a szálakat emberi törvényalkotások és ítélkezések megtépázhatják ugyan, de ki nem írthatják és ennélfogva sem a jogalkotás, sem a jogalkalmazás keretében nem volna szabad a természet törvényeivel szembehelyezkedni. Azt a túlzás nélkül szentnek nevezhető érzést, amely a hazával kapcsolatos, csúffá tenni: embertelenség és természetellenes cselekedet, mert az élet megcsonkításával egyértelmű. Aki ismeri a~ (honszeretet ösztönös érzését és a hazához tartozás büszke tudatát, az tudja, hogy nagyobb megbántás alig érhet valakit, mint ha a hazához való hozzátartozását kétségbevonják és a közösségből kinézik. Ilyen megbántáshoz az emberek szert tehetnek ugyan hatalomra és embertársaikat megfoszthatják attól a tulajdontól, amelyet a természettől kapott, de ennek az eljárásnak az igazságosságáról nem lehet szó. Jól tudjuk, hogy az állampolgárság álarca alatt közveszélyes visszaélések történhetnek, s hogy ennélfogva a hazafiúi hűség puszta hangoztatása az állampolgárság igazolásául egymagában el nem fogadható és nem lehet akadálya a honosság alapos kétségbevonásának, de ebből a körülményből semmiképpen nem következik annak a szükségessége és jogosultsága, hogy egymást derüre-borura a haza szentélyéből kifelé lökdössük, és hogy akire megharagszunk, annak elsősorban a magyar állampolgárságát vonjuk kétségbe, jól tudván, hogy számára ennél mérgesebb fullánk nem létezik. A nemzeti összefogásnak és erősödésnek sokszor hangoztatott és valóban szent céljaival sehogysem egyeztethető össze az, ha magyar a magyarnak állampolgárságát megtagadja. Trianon a gonoszság játékszerévé tette a magyar állampolgárságot. Még attól a magyartól is, aki Magyarországnak megcsonkított területén lakott és semmiképpen nem nyilvánította azt a szándékát, hogy nem akar magyar állampolgár maradni, hanem visszakívánkozik az elszakított területek valamelyikén levő szülőföldjére, idegen uralom alá, megköveteli a békeszerződés, hogy eddigi magyar honosságának az igazolása melleit szabályszerűen bejelentse, hogy továbbra is magyar honos kíván maradni. Ez a szabály halálos veszedelembe sodorta számtalan magyarnak a (honosságát. A magyar lélekre fölháborítóbb sérelmet még képzelni sem lehet, mint amilyen az, ha magyarságunk bélyeges és pecsétes papirossal való igazolásra szorul, s hogy kérdésessé lehet tenni, akarunk-e továbbra is a magyar hazához tartozni? Nincs az a drákói szigor, amely képes volna