Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Takács György: Rendszeres magyar pénzügyi jog [Könyvismertetés]

497 határozni azt is, hogy milyen mérvű legyen az adózás. Holott a gyakorlatban azt láttuk, hogy az állam szükségleteinek megfelelően veszi igénybe az egyéni háztartások gazdasági erejét, sőt azt szükségképen meg is semmisíti. Ha van jogeszme, akkor ez az állam eszméje, amely a hatalmát adja ahhoz, hogy az erkölcsi szabályok jogi kényszerrel meg is valósíthatók legyenek. Ami pedig a jogszabályok fejlődését illeti, állíthatjuk-e, hogy a 2000 évvel ezelőtt létezett római birodalom jogszabályai jobban elhajlottak a jogeszmétől, mint a későbbi évszázadok, a középkor jogszabályai? A jogeszme felé irányuló (fejlődésről is áll az, hogy attól függ, hogy milyen az állam eszméje. Mint K. E. Baer az állatok fejlődésének történetéről mondja, hogy a madarak társadalmának szempontjából nem az ember a legtökéletesebb emlős, mert pl. a denevér, aki röpülni is tud és korábban tud önállóan táplálkozni, a fejlődés magasabb fokán van. Vájjon a háborús adózás, vagy a háború utáni nehézségekkel küzdő államok adózása mit bizonyít? Nem beszélhetünk tehát pénzügyi kötelmekről, csak az állampolgároknak kötelezettségeiről az állammal szemben. Mint ahogy nincs katona-állítási kötelem, hanem kötelezettség. A polgároknak az állami önkormányzatban való részvétele, az újabb alkotmányokban ismert alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság, nincs ellentétben a hatalmak hármas megosztási elvével, mely következik az állam szuverenitásából, mely a bírói és közigazgatási hatalomnak egy részét átruházza magukra az állampolgárokra. Az államot rendszerint nem atomisztikus formájában, hanem mint jogi személyt képzeljük el. Tehát mint jogi fogalmat. Amidőn kötelezettséget ró az adózókra, nem gondol ezek jogára, hanem egyedüli elve: a salus reípublicae. Nincs ettől független jogeszme s ha keressük a szabályokat, miként jár el célszerűen, akkor oda jutunk, ahova Kant, amikor Rechtslerében felállította Maximáját, vagy ahova a Quadragesimo anno enciklika jutott, a szociális igazság gondolatához. Ha a pénzügyi jogban a miértet kérésük, akkor azt a pénzügyi jogi szabályozást elsősorban történeti módszerrel kell vizsgálnunk, amelyen a jogrend felépül. Mi is az a jogrend? Az a számtalan jogszabály, melyeknek összességéből állapítható meg alkotmányunk. Végre is a magyar pénzügyi jog egyik leglényegesebb része a magyar alkotmánynak. A magyar alkotmánynak pedig két sajátossága van. Az egyik az, hogy a hűbérrendszer nem tudott gyökeret verni a nemzetben, a másik pedig, hogy az új törvényeink a haladást a nemzet hagyományaival össze tudták egyeztetni. A hűbérrendszernek felelt meg később a kormányzati hatalom mindenhatósága. De kifejlődött egyidejűleg az alkotmánybiztosítékok rendszere is. A nemzet hagyományainak megőrzése a baladó korszellem mellett pedig ellenszere volt minden túlzásnak. Rendszeres magyar pénzügyi jog alatt tehát azt kell értenünk, hogy az a rendszer, amely alkotmányunkban annyi évszázadon át kifejlődött, pénzügyi törvényeinkben is kifejezésre jusson. Ez az ok, amiért idegenkedünk attól, ha az adók és köz-