Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Takács György: Rendszeres magyar pénzügyi jog [Könyvismertetés]

493 a közteherviselés rendszere azonban már a társadalom öntudatos alkotása. Hogy pedig a közületben az emberi együttműködést súrlódás nélkül lelhessen megvalósítani, a „jogeszme" létezésének tulajdonítja. A primitív államban — mondja Takács — a jogszabály még alig követi a jogeszme irányát és a hatalom többnyire az erőnek uralmát jelenti. A társadalmi harcok során azonban a harcok egyedüli céljának a jogtételek rendje lassan közeledik a jogeszme vonalához. A közterheket illetően a jogeszme szerinte abban a vonatkozásban merül fel, hogy vájjon helyes alapintézményekkel s megfelelő gyakorlati eszközökkel van-e biztosítva az adónak az emberi együttműködést és termelést ösztönző szerepe? Az állam, mint a legteljesebb és legkifejezőbb emberi közület, van hivatva arra, hogy azokat az eszméket, amelyek a tömörülés szükségéből folynak, megnyugtatóan megvalósítsa. Az adó az államtól független, kizárólag társadalmi tényező, amely azonban az államban válik jogintézménnyé. Az állam az, amely a szolgáltatás rendjét, az alaki és anyagi módozatokat meghatározza és azokat egyéb jogintézményekkel összhangzásba igyekszik hozni. Takács szerint a pénzügyi jog részben — egyik részében — a közjogi közületek háztartási ügyeit, tehát a közületeknek egymáshoz való gazdasági viszonyát szabályozó rendelkezések foglalata. Másik részében azonban a magánosoknak a közületek iránt tanúsítandó kényszerű magatartását szabályozza. Ez okból a pénzügyi jogrendszer ,,a közjognak sajátos jellegű önálló tényezője". A pénzügyi jog ugyanis Takács szerint csak részben közigazgatási jog, másik részében ,,a magánjog anyagával való kapcsolatok" állapíthatók meg benne. A magánjog szerephez jut a ,,közbevételeket szabályozó jogtételek rendjében", de érvényesülni igyekszik ,,a pénzügyi jogszabályok hézagain" keresztül. Ha a pénzügyi jog a közbevételek kezelésének aktusait tartalmazná csupán, s egyéb intézkedéseket nem, úgy csak közigazgatási joggal lenne dolgunk, de mert a pénzügyi jogunk az állampolgároknak azokat az anyagi kötelezettségeit is megállapítja, amelyeket a közülettel szemben teljesíteniük kell, ez már közigazgatási jog. Ezzel a pénzügyi jog annak a jogviszonynak a tartalmát állapítja meg, amely az egyént a közülettel összeköti. Bár a közteherviselés épen ügy, mint a katonai szolgálat állampolgári kötelezettség, míg azonban a katonai tankötelezettség, stb. a közjog keretein belül marad, addig a közteherviselés rendszere közvetlen vagyonjogi természete miatt elkülönült, tehát sui generis jog. Saját filozófiája van: a pénzügytan. A közigazgatási jogtan ezért nem illik rá erre az elkülönült jogi alakzatra, amelyet pénzügyi jognak nevezünk. A pénzügyi jogtudomány mai állapotában még nem különült el a közigazgatási jogtól: az anyagi szabályok rendje az eljárási szabályoktól. Nincs akadálya azonban, hogy elvileg a különbségek kíanalizáltas* sanak. Azt a kapcsolatot, amellyel az egyén a közpénzügyí tekintetben az adóztató közülethez fűzi, a jog szabályozza. Ezt a jogviszonyt veszi Takács az ő, mint láttuk sui generis pénzügyi