Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Házmesterjog

487 tulajdonossal még akkor is, ha a (házfelügyelői viszony az ő hibája folytán szűnt meg. A bpesti Tvszék 44. Pf. 7423/1933. sz. ítéletében az „adott viszonyokat mérlegelve", kétségtelennek látta, hogy a felperes az alperesnek egy kellő jövedelmet nyújtó alkalmaztatás ellenértékeképen nyújtotta a „lelépési" díjat és a házfelügyelői állásnak nyolc éven át történt viselésével kapcsolatban ezért „kellő ellenszolgáltatást is nyert". Az ezen ítéletekben kifejezésre jutó jogi állásfoglalással szemben gyökeres szakítást jelent a Kúria P. II. 4893/1935. sz. ítélete. Ezen ítélet az 5 évi házmesteri alkalmaztatás fejében fizetett 7000 P visszafizetésére kötelezte a háztulajdonost, bár a házfelügyelő szolgálati idejét kitöltötte és járandóságait csorbítatlanul megkapta. Az ítélet indokolásában a következőket olvassuk: „A felperes ekként a 7000 P-t lényegileg a házfelügyelői állással egybekötött keresményének terhére előlegezte az alperesnek és alperes abból a munkabérből (?) kötött 'ki magának és fizettetett előre 7000 P erejéig részesedést, amit felperesnek házfelügyelői minőségben teljesítendő szolgálatával kellett keresnie, kiérdemelnie. Az olyan szerződéses kikötés azonban, mely szerint a munkaadó azért, hogy a munkavállalónak munkaalkalmat adjon, a munkavállaló által a szolgálat alatt munkálkodása révén kiérdemelt jövedelméből bizonyos részesedést, akár előre egy összegben, akár más módon a maga részére kiköt, vagy fizettet, a szolgálati viszony természetével, annak erkölcsi tartalmával a jóhiszeműség, a tisztesség követelményeivel ellenkezik. Szociális érdek szempontjából is kifogásolható az ilyen szerződés, egyrészt, mert pénzzel nem rendelkező, vagy a kívánt tőkét előteremteni nem tudó munkavállalókat a szabad versenyből eleve kizárná, másrészt mert a munkaalkalom elnyerihetése érdekében a munkavállalók között, a munkaadó részeltetésének a mérvét illetően meg nem engedett, a munka becsét és értékét lealacsonyító versengés támadhatna. Stb." Nem a szociális szempont az, amely az ítéleti döntést aggályossá teszi, hanem annak figyelmen kívül hagyása, hogy a munkapiac versengésében elvitathatatlanul elsősorban a képesség, de nem utolsósorban az anyagi felkészültség is fontos lehet. A házfelügyelő, különösképen a bérházakban, manapság már inkább vállalkozó, mint munkavállaló. A szolgálati szerződés karakterisztikuma, a szolgáltatás átruházhatatlansága, hiányzik. A voltaképeni munkát a segédházfelügyelő és annak segédei végzik, míg a házfelügyelő valóban inkább csak „felügyel", „vállalkozik", amely működésével néha tekintélyes jövedelemhez jut. Dr. Ehrnthal Aladár.