Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egyes kérdések a részletügyletek köréből

48 exportörök kötelesek német vevőiknél intézkedni, hogy az áru márkaellenértékét az általuk megjelölt valamelyik lebonyolító bank számlájára fizessék le a D. V.-nál. Ha a Németországba kiszállított áru ellenértéke 1935. december 4-ig bezárólag a M. N. B.-nak a D. V.-nál vezetett számláján az exportőr javára lefizetésre került és az exportőr erre a tételre a Magyar Külkereskedelmi Kompenzációs Irodától kompenzációs kedvezmény felvételére jogosító igazolványt kapott, az igazolványt a M. K. K. I. érvényesíteni fogja, s ennek alapján a kompenzációs kedvezmény a kompenzációs bankok egyikénél felvehető. Az előbb említett időpontig még be nem szolgáltatott márkaösszegek a lebonyolító bankok egyike útján a magyar-német devizakompenzációban értékesítendőik a kompenzációban kialakult felár alkalmazásával. A devizakompenzációban nem értékesíthető azoknak a magyar áruknak márkaellenértéke, mely áruk ellenértékét a D. V, átmenetileg még 1935. december 4. után is a M. N. B. számláin fog bevételezni. Az M. K. K. I. által érvényesített kompenzációs kedvezmény felvételére jogosító igazolványok a kompenzációs bankok által még a kompenzációs költségszámla terhére beváltandók. Ha a magyar importőr a korábban kiutalt márkaösszegeket 1935. december 4-én d. e. 11 óráig bezárólag nem hívta le, a kiutaló levél hatályát veszti és azt az M. N. B. Bankosztálya Importdevizacsoportjánál be kell szolgáltatni. Az áruforgalom keretén kívül eső fizetésekre 1935. december 4-ig bezárólag engedélyezett, de e napot követőleg lehívott márkaösszegek a M. N. B.-nál történt lehívás napját megelőző köznapon jegyzett eladási (magasabb) felárral fognak elszámoltatni. A szabadságvesztés büntetésre elítéltek vagy az egyéb letartóztatottak részére polgári ügyben elrendelt kézbesítések szabályozása tárgyában kibocsátott 36.842/1935. L M. és B. M. sz. rendelet (B. K. 277. sz.) A fogságban levő személy részére kézbesítést a letartóztatási intézet (javító-nevelő-intézet) igazgatójának (vezetőjének) közreműködésével kell teljesíteni. Ha perfelvételi határnapra szóló idézést kézbesítenek a fogságban levőnek, úgy a letartóztatási intézet igazgatója őt a perfelvételi határnapon való meg nem jelenés jogkövetkezményeire (Pp. 439—440. §.) és arra figyelmeztetni köteles, hogy az ügynek vitelével ügyvédet, vagy amennyiben a törvény megengedi, más meghatalmazottat (Pp. 95. §.) bízhat meg, továbbá, hogy amennyiben a gyámhatóság részére gondnokot rendel ki (1877: XX. t.-c. 28. §. e) pont) és az ügy, amire a kézbesítés vonatkozik, vagyonkezeléssel kapcsolatos (1877: XX. t.-c. 87. §. 2. bek.), helyette a kirendelt gondnok is eljárhat. A letartóztatási intézet igazgatója a fogságban levő nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalja és a perbíróságnak megküldi. Nyilvánvaló, hogy csak a fenti figyelmeztetésekre adott érdemi válaszok veendők jegyzőkönyvbe. Hogy azonban a bíróság e jegyzőkönyvet miként intézi el, arra nézve a rendelet nem ad útmutatást. Irányulhat a rendelet alkotóinak szándéka arra, ihogy az ügyvédet vagy más meghatalmazottat vagy gondnokot a bíróság értesítse a perfelvételi napról, ennek azonban gyakorlati jelentősége nincs, mert kérdéses, hogy az ügyvéd vagy más meghatalmazott vállalja-e a megbízást, de az ennek részére kézbesítendő keresetpéldány sem áll rendelkezésre, ekképen a megbízott vagy gondnok a per tárgyáról nem értesül. Viszont a fogságban levőnek van módja arra, hogy a per vitelével ügyvédet vagy más meghatalmazottat bízzon meg és azt megfelelően informálja. Azonban lehet, hogy a jegyzőkönyv megküldésének csupán az a célja, hogy a bíróság meggyőződést szerezzen arról, hogy a peresített fogságban levő a rendelet értelmében figyelmeztetve lett.