Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A székesfővárosi lakásbérleti szabályrendelet egyes kérdéseinek megbeszélése a dr. Sömjén - dr. Vitéz-féle kommentár nyomán

456 tani az üzleti versenytárs magasabb tisztességtelen bérajánlatát, másfelől módot lehet nyújtani arra, hogy az illető iparos vagy kereskedő újabb és üzleti érdekeinek megfelelőbb helyiséget béreljen, vevőkörét továbbra is a maga részére biztosíthassa és — legalább részben — megmentse azt az eszmei értéket, amely az ugyanabban a helyiségben huzamos időn át folytatott üzleti tevékenységének eredményeképen állott elő. Rámutatnak, hogy ezt az alapgondolatot egyes külföldi törvényihozások sokkal hatályosabban biztosítják. így az 1928: VI. 26-án kelt ,,A kereskedelmi és ipari használatban álló ingatlanok és helyiségek bérletének megújításánál a bérbeadó és a bérlő közötti jogviszony rendezéséről" címet viselő francia törvény életre hívta a kereskedelmi tulajdon (Propriété commerciale) néven ismertté vált intézményt, amely az üzletbérlő részére bizonyos feltételek mellett a lejárt bérlet megújításának jogát biztosítja. Az 1927. dec. 22-én kelt angol törvény ugyancsak védelemben részesíti a kereskedelmi tulajdont; az iparosnak és kereskedőnek nem biztosítja ugyan a bérlet megújításának jogát, de az üzletbe fektetett beruházásokért és elvesztett vevőköréért kártérítési jogt ad (hasonló természetű védelem áll fenn ma már Belgiumban és Norvégiában is). A székesfőváros törvényhatósága — helyesen — nem érezte magát hivatottnak arra, hogy a magántulajdont oly mélyrehatóan érintő intézményt, amilyen a kereskedelmi tulajdon, szabályrendeleti úton valósítson meg. Ez teljesen új jogintézmény, amelynek rendszeresítése a törvényhozás kizárólagos hatáskörébe tartoznék. Ezért — mintegy az intézmény pótlásaképen — a 2. bek.-ben foglalt rendelkezéssel kívánta az iparosok stb. szóbanlevő érdekét bizonyos mértékben megvédelmezni". Különösen felhívom a figyelmet az átmeneti rendelkezéseket szabályozó 67. §. kommentárjára. A szr. egyik legnehezebb feladata volt az átmenet kérdéseit szabályozni. Azzal ugyanis a szr. nem érhette be, hogy csak az életbelépte után kötendő új bérleti szerződésekre terjedijen ki, ilyen szabályozás a szr. gyakorlati jelentőségét igen nagy mértékben csökkentette volna, Viszont a lehetőségig tartózkodni kellett attól, hogy a most életbelépő jogszabályoknak visszaható erejük legyen olyan szerződésekre, illetve szerződésekből eredő jogokra és kötelezettségekre, amelyek még a szr. életbelépte előtt keletkeztek. Ezen szempontok együttes figyelembevétele vezetett a 67. §. nagy körültekintéssel megalkotott rendelkezéseire. De akármennyire világosak is e §. rendelkezései, úgy látom, nincs talán még egy olyan §-a a szr.-nek, amely annyira kiáltana kommentálás után, mint éppen ez. A legszívesebben egész terjedelmében ide iktatnám szerzők idevonatkozó instruktív közléseit. Miután azonban ebben a rendelkezésemre álló tér szűkreszabott volta korlátoz, csak a következőket idézem lerövidített formában: ,,Általános jogelv, hogy amennyiben a hatályban levő jogszabály nem mondja ki, hogy a már fennálló jogviszonyokra is irányadó, ez esetben csakis a hatálybalépése után keletkező jogviszonyokra nyer alkalmazást. A bérleti jogviszony azonban huzamos kapcsolatot létesít a felek között. Hosszú idő telne el tehát, amíg valamennyi bérleti jogviszony az új szr. hatálya alá kerülne.