Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A székesfővárosi lakásbérleti szabályrendelet egyes kérdéseinek megbeszélése a dr. Sömjén - dr. Vitéz-féle kommentár nyomán

453 házakban tömörülhessenek, holott ezen irányzat egyes szakmákban éppen a vevőközönség érdekében érvényesül". Más: A 42. §. 1. bek.-e szerint a bérbeadó halála a bérleti szerződést nem szünteti meg, hanem a bérleti jogviszonyban a bérbeadó helyébe örökösei lépnek. Szerzők célkitűzésükhöz híven, ezt a rendelkezést is vonatkozásba hozzák általános magánjogunkkal, mikor megjegyzik, hogy ,,megfelel a bírói gyakorlat álláspontjának (3. sz. teljesrűlési határozat, Pht. 131.), de megfelel örökösödési jogunk alapelvének is, amely szerint az ember halálával vagyona az örökösre száll örökségül, a bérlet a bérbeadó részén pedig átörökíthető vagyoni jog ... A bérlet — ugyancsak öröklési jogunk egyik alapelvének megfelelően — az örökhagyó halálával törvénynél fogva (ipso jure) száll az örökösre (örökség megnyílta); ehhez képest a bérbeadó halálának időpontjában örököse minden jogcselekmény (jogi nyilatkozat) nélkül szerzi meg a bérbeadónak a bérleti jogviszonyon alapuló jogait és ettől az időponttól kezdődően reá hárulnak a bérbeadót terhelő kötelezettségek. Más: A 42. §. 3. bek.-e szerint ,,Az ingatlan új tulajdonosa, ha az ingatlant visszterhes jogügylettel szerezte és a bérleti jog a telekkönyvbe bejegyezve nincs, a rendes felmondás szabályainak (47—49. §§.) megtartásával a határozott tartamú bérletet is felmondhatja. Nem élhet azonban az új tulajdonos felmondási jogával abban az esetben, ha a tulajdonváltozás jogalapjául szolgáló szerződés megkötésekor tudomása volt vagy csak gondatlanság miatt nem tudott arról, hogy határozott tartamú, bár egyébként a telekkönyvbe be nem jegyzett bérleti szerződés áll fenn. Az esetek többségében ezt a tudomásszerzést vélelmezni lehet. Fel kell tenni ugyanis, hogy az új tulajdonos a jogügylet kötése előtt tájékozódik a fennálló bérleti viszonyok feltételei s különösen azoknak tartama felől: az új tulajdonos idevonatkozó gondatlansága tehát nem eshetik a bérlő rovására. Bírói gyakorlatunk is a nem jóhiszemű jogszerzővel hasonló elbírálás alá vonja azt, akinek a szóbanlevő vonatkozásban lényeges ténybeli körülményekről csupán saját gondatlansága következtében nincs tudomása (v. ö. a kir. Kúria 55. sz. teljes-űlési határozatával, P. H. T. 389.). Ez a szabály arra az esetre is áll, ha a bérlet a telekkönyvben feljegyezve nincsen s vonatkozik bármely jogügyleten, tehát akár visszterhes, akár ingyenes jogügyleten alapuló tulajdonváltozásra . . . Ettől a reformtól jogelvi szempontból eltérő álláspontot foglalt el a kir. Kúria jogegységi tanácsának 64. sz. polgári döntvénye, a haszonbérlet tekintetében. Azok az indokok azonban, amelyekre a kir. Kúria jogegységi tanácsa döntvényét alapította, a bérlet tekintetében nem helytállóak. Nevezetesen a bérlet tekintetében nem lehet meggyőzően vitatni, hogy az Osztrák Polgári törvénykönyv 1120. §-ának országos szokásjogunk által befogadott szabálya elemi jogérzetünk sérelmével nem jár. A kötelező írásbeli alakra vonatkozó jogszabály hiányára alapított indok sem lehet a bérletre nézve mérvadó, mert a szr. 2. §. 2. bek. a) pontja szerint az egy évnél hosszabb tartamú szerződés jogérvényes létrejöveteléhez annak írásbafoglalása szükséges és igya bérbe2