Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Magyar házassági vagyonjog holland bíróság előtt

446 Az állított renvoi igazolásául azt adta elő a nő, hogy magyar nemzetközi-magánjogi felfogás szerint sem a felek házasságkötéskori honossága, hanem utóbb közösen felvett új honosságuk az irányadó (következtetve ex Kúria 7650/1906. sz., 1906. X. 23.-án, olvasható: Dtár 4. foly. VI, k. 185. sorsz.) ; s illetve hogy magyar felfogás szerint is a lex pro voluntate irányadó, amelyet a férjnek a házasságkötést megelőző, és a feleknek a házasságkötést követő közös lakhelye szerint lehet felismerni (ex Kúria 1172/914. sz., 1914. X. 20-án, Mj. Dtár IX. k., 1. sorsz.; interterritoriális, erdélyi eset). — Ezek az in concreto azonos eredményt adó kapcsolóelvek tehát a nő álláspontja szerint vagy már primáren is (általános nemzetközi-magánjogi felfogás szerint) a holland jogot jelölik ki irányadóul, vagy legalább szekundár módon (a magyar jogon kérészül) ahhoz vezetnek vissza. Az így kifejlődött nemzetközi-magánjogi vitában az I.-foku holland bíróság a magyar házassági vagyonjog irányadó volta, tehát a férj álláspontja mellett döntött, egyszerűen a következő kijelentéssel: ,,A felek (hollandiai) honosításuk előtt, a házasságkötéskor, magyar állampolgárok voltak, így házassági vagyonjogukra a magyar jognak vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni."10) — A II.-fokú holland bíróság ugyanoda konkludált, de már behatóbb indokolással. Kiindulásul ez a fórum is a házasságkötéskori (nem a jelenlegi) lex pátriáét tekinti, tehát a magyar jogot. Elismeri ugyan, hogy épp ennélfogva módjukban állt volna a feleknek utóbb szerződéssel változtatni a rájuk irányadó házassági vagyonjogon (bár ezt a hatalmasságukat később azáltal, hogy holland álampolgárokká lettek, talán elvesztették volna;11) így tehát módjukban lett volna az is, hogy a magyar jog helyett a holland házassági-vagyonjogi rendszernek vessék magukat alá. Mindamellett nem nyert bizonyítást a felek idevágó megállapodása s így nem lehet szó kikötés alapján a holland jog irányadóvá-váltáról. Kifejezett kikötés nélkül a közös honosság-változtatás ténye egymagában, holland nemzetközi-magánjogi felfogás szerint, — amely erészben egyébként egyezik az általában uralkodó felfogással,12) — nem változtat a fennálló házassági-vagyonjogi rendszeren. A közös honosság10) A lex patriae ugyanis a házassági vagyonjog tekintetében uralkodó felfogás Hollandiában. Walker, id. m. 654. 1. (Asser nyomán.) Arra pedig, hogy a házasságkötéskori helyzet az irányadó, v. ö. alább 12. j. n) V. ö. Ferenczy, id. m. 226. p., 2. bek. '-) Walker, id. m. 658. 1., Ferenczy, id. m. 229. p. — V. ö. ehhez távolabbról: PHT. 7., 8. (eleje), 14., 15., amelyek mind a házasságikötéskori jogból vagy helyzetből indulnak ki, habár az később meg is változott. — V. ö. még Szladits, A magyar magánjog vázlata, II. r., 1935. 490. 1. sub b. — Az ellenkező felfogás pl. Németország egy részében uralkodott a BGB. előtt: Walker, id. m. 657. 1.