Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egyes kérdések a részletügyletek köréből

41 dogmatikai magyarázatot mellőzi s megelégszik annak az egyszerű leszögezésével, hogy ilyen esetben „a vételár fizetésében késedelmes vevő sem kerül rosszabb helyzetbe, mint kerülne akkor, ha az eladó a tulajdonjoga fenntartása nélkül eladott árut az ö birtokában foglalná le." (K. VII. 442/1931. J. H. VI. 312.) A Kúriának ezen indokolásában csak a célszerűségi szempont van kiemelve anélkül, hogy át lenne hidalva az a nehézség, ami abból származik, hogy saját dolgot lefoglalni és elárverezni nem lehet.21) Ugy tűnik fel inkább, hogy a Kúria ezzel a gyakorlattal a K. T. 352. §-ának a vevő rovására történő elárvereztetési szabályát terjeszti ki arra az esetre, amikor az árú már átadatott. Ha a K. T. 352. §-a esetén a ,,saját tulajdon" tételes rendelkezés folytán elárvereztethető, miért ne lehessen ugyanezt a jogot akkor is gyakorolni, amikor az árut már átadták? Az elárvereztetéshez pedig — nem lévén pozitív tételes rendelkezés, mint amiként az árú át nem adása esetén a K. T. 352. §-a rendelkezik, — csak a végrehajtási foglaláson keresztül vezet az út.22} A judicaturának még abban a kérdésben is állást kellett foglalni, hogy vájjon a tulaj donfenntartás joga érvényesíthető-e anélkül, hogy az eladónak el kellene állani. Az előbbiekben láthattuk, hogy a német törvény és utána a magyar tervezet, valamint a 4172/1916. M. E. rend. szerint a tulajdonjog érvényesítése csak elállás mellett lehetséges. Egyes bírói döntések is erre utalnak, így K. IV. 3250/1929. sz. ítélet (J. H. IV. 305.), amely a fenntartott tulajdonjog gyakorlásáról azt mondja, hogy ,,ez pedig egyértelmű a vételügylettől való elállással". De más ítéletekben elfoglalt álláspont nem kapcsolja szükségszerűen egybe e kettőt. így a K. V. 3292/1930. sz. ítélet szerint (J. H. VI. 5.) az eladó lefoglaltathatja a dolgot és elárvereztetheti anélkül ,,hogy ezen eljárásából az ügylettől való elállását kellene okszerűen következtetni."23) Nem tekinthető tehát befejezett ténynek, hogy a részletügyleteknél a generális kötelemvalósulási eszköz az „elállás" legyen. A bírói gyakorlat oly utat taposott ki magának ezen a téren, amelyen változtatni nem kell. Dr. Munkácsi Ernő. 21) A ,,saját jelzálog" jogrendszerünkben nem ismeretlen. Lásd 1927: XXXV. t.-c. 9. §. De a 24.000/1929. I. M. r. 5. §-a szerint: „A tulajdonos a maga ingatlanára — az önkéntes, árverést ide nem értve — végrehajtás elrendelését akkor sem kérheti, ha az ingatlanra bejegyzett jelzálogjog reá átszállott." ") A K. VII. 3260/1930. sz. ítélet (J. H. V. 1157.) világosan húzza meg a párhuzamot az eladónak szerződésileg biztosított eladási joga és a K. T. 352. §-a között és úgy magyarázza, hogy ez a . . . „jog pedig lényegileg egyet jelentett azzal a joggal, amely az eladót a K. T. 352. §-a alapján kikötés nélkül is megilleti. A különbség csak az, hogy a felperes szerződés alapján a tulajdonjog fenntartásával már átadott árura vonatkozóan is érvényesítheti azt a jogot, amelyet különben a törvény alapján csak abban az esetben érvényesíthetne, ha az árut még át nem adta volna." 23J Azonos gondolat K. VII. 3260/1930. sz. ítéletben (J. H. V. 1157.)