Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egyes kérdések a részletügyletek köréből

39 az eladónak nem ex lege elállási jogot kell biztosítani, hanem csak különlegesen szabályozott teljesítésre irányuló jogot akként, 'hogy a saját tulajdonát képező árut a vevő rovására elárvereztethesse; szóval a K. T. 352. §-ában szabályozott eladási jognak erre az esetre való kiterjesztését. Talán nem felesleges, ha Schwarz Gusztáv okfejtésének néhány töredékét ide iktatom: ,,Elvi kifogásom az, hogy e felfogás ok nélkül erőszakot tesz a felek megállapodásán. Az eladó, ki magának a tulajdont fenntartja, ezzel mit akar? Azt akarja, hogy magát a vételár tekintetében biztosítsa. Ezért, ha a vevő későbben a fizetéssel fennakad, az eladó jogosan követelheti, hogy a jog őt az ő tulajdonfenntartása alapján a hátralékos vételárhoz segítse. Az, hogy az adós nem akar, vagy nem tud fizetni, nem változtat azon, hogy az adós a hátralékos vételárral tartozik. E vételárt a hitelező jogosan követeli és mindaddig, míg a hitelező többet nem követel, mint a hátralékos vételárt, nem lehet tőle a jogsegélyt megtagadni/' 18) ,,Ha az eladó ragaszkodik az ügylet fennállásához, minek veszi vissza a portékát? De én visszakérdem: mi egyebet csináljon az eladó, ha a vételárhoz akar jutni? Ha ő a tulajdonjogot fenn nem tartotta volna, akkor egyszerű volna a felelet: lefoglalhatná végrehajtásilag az árut, addig, amíg a vevőnél van. De a saját tulajdonát végrehajtásilag le nem foglalhatja, mert a saját tulajdonán senki zálogjogot nem szerezhet. Gondoljuk meg tehát, hova vezet az előadó úr álláspontja! Az eladó sehogy se juthatna a hátralékos vételárhoz: foglalás útján nem, mert saját tulajdonát le nem foglalhatja; visszavétel útján sem, mert ez az előadó úr szerint az adásvétel felbomlását jelenti. De hát ha az eladó nem akarja felbontani az adásvételt, hanem ha ragaszkodik a hátralékos vételár behajtásához? Ilyenkor az eladó rosszabb helyzetben volna, mintha a tulajdont fenn sem tartotta volna, a tulaj donfenntartás ilyenkor, ahelyett, hogy segítségére volna az eladónak, kelepcévé válik, melybe maga esik bele." iy) — „Szerintem az eladó a fizetésben késedelmes vevőtől egyebet nem kívánhat, mint a hátralékos vételárt. Ezt a hátralékos vételárt — ha a vevő nem fizeti — megveheti a portékából. Az árut tehát eladhatja vagy becsértékben megtarthatja és a befolyó értékből elsősorban saját hátralékos követelését elégíti ki, a felesleg a vevőt illeti. Ez a javaslat elvileg helyes alapon áll és gyakorlatilag is kielégítőbb. Elvileg helyes, mert az eladónak azt juttatja, ami jár: a vételárt; sem többet, sem kevesebbet. És gyakorlatilag kielégítőbb, mert oly esetben, nrdőn a visszavett portéka tetemesen többet ér, mint amennyi a hátralékos vételár, 18) Magyar Jogászegyletí Értekezések, XIV. kötet, 5. füzet, 24. o. 19) Magyar Jogászegyletí Értekezések, XIV. kötet, 5. füzet, 6. o.