Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egyes kérdések a részletügyletek köréből

34 E kérdésnek ilyen mélyebb vizsgálata újabb bizonyítékot szolgáltat Almási Antalnak azon ismert álláspontjához,11) amely az irodalom többségével, sőt a Mtj.-vel szemben (443. §.), azt vitatja, hogy a birtok nemcsak tényleges hatalom, hanem „alanyi jog". Tényleg csak a birtoknak alanyi és pedig — mint Almási magyarázza — „ideiglenes, korlátolt és viszonylagos" uralmat adó jogként való felfogása magyarázza meg a vevőnek ezen időközi pozícióját. A vevő szóbanJforgó ,,időközi" jogának tartalmát általában a szerződés állapítja meg. Lehet, hogy az eladó csak korlátolt használatot enged, — a (bérbeadást megtiltja stb. De ha ilyen különös kikötés nincs, a vevő a használat és haszonélvezet minden jogát gyakorolhatja addig a határig, amíg ez a joggyakorlás a tulajdonjogfenntartással nem jut ellentétbe. A tulajdon jogfenntartással nem jut ellentétbe a vevő, amidőn várományi tulajdonjogát átruházza. Nincs olyan jogszabály, amely ezt tiltaná. A várományi tulajdonjog átruházása épen úgy történik, mint más tulaj donátruházás, szerződéssel és a dolog traditiójávai, vagy azt helyettesítő „traditio brevi manu", illetőleg „constitutum possessorium" útján. A paotum reservati dominii az eladót sem akadályozza meg abban, hogy annak a dolognak tulajdonjogát, amelyre vonatkozó jogát a vevővel szemben fenntartotta, — a feltételtől függően, más harmadik személyre ne ruházhassa át. Ez is szerződéssel és a tradíciót helyettesítő cessio vindicationis útján történik (Mitj. 451. §.), vagyis az átruházó és szerző megegyeznek abban, hogy az eladó tulajdonos a dolog kiadása iránti és a vevővel szemben fennálló feltételes jogát a szerzőre ruháza.12) Ezzel kapcsolatos lehet a vételi ügyletből származó kötelmi jogok átruházása is, de az nem okvetlenül szükséges.13) Az, aki a vevőtől — nem tudván a tulaj donjogfenntartásról — jóhiszeműen és nem ingyenesen megszerzi a dolgot, a ,.nemo plus iuris" elve dacára tulajdonjogot szerez (ugyanezen feltételek mellett zálogjogot is). Bár ez tételesen csak a K. T. 299. §-ának korlátai között áll, de a 25. J. H. óta a joggyakorlat hajlandó ezt az elvet az általános magánjogba átvinni (ugyanígy a Mtj. 563. és 846. §-ad). A paotum dacára a vevő vagy harmadik személy tulajdonjogot szerezhet átalakítás, egyesítés, vegyítés esetén. (Mtj. 598—602. §§.) n) L. Dologi Jog Kézikönyve, 83. és köv. old. 12j Ezt az álláspontot erősíti meg Almiásí is id. mű 245. oldalán: ,,Ebből pedig — úgy tetsziilk — a 28. sz. J. H. óta kétségtelenül folyik, hogy a cessio vindicationis-niaik nem csupán blirtokátruházási, de tulaj donátruházási hatása is van." 1S) Van ellenkező álláspont is, így pld. Leemann id. munkájában, a 715. §-hoz fűződő 68. sz, jegyzetben azt írja, hogy a tulajdonfenntartás járulékos jog, az általa biztosított követeléshez fűződő mellékjog, amely önállóan nem ruházható át, csak a követeléssel együtt.