Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Moratóriumból kibontakozás felé

14 helyes értelmezése és alkalmazása szempontjából tehát a 16.200/1933. M. E. sz. rendelet 13. §-<ának 2. bekezdésére vonatkozó kérelem elbírálásánál nem az vizsgálandó, hogy az adós {végrehajtást szenvedő) mikor volt köteles fizetést teljesíteni, hanem hogy az egyes kárbiztosítási díjösszegek miikor voltak esedékesek. (Bp. Tsz. 21. P. 10.183/ 1934. — Medzihradszky Jenő: Jogesetek a perenkívüli eljárások köréből 1935. 123. 1.) Tartozás átvállalásánál az átvállalt tartozás keletkezési idejéül továbbra is az eredeti kötelezettségvállalás ideje tekintendő, s ha a tartozásátvállalás fogalmi természetéből folvó megkülönböztetésnek nem lenne helye, a R. 14. §-ának 3. pontja alkalmazása szóba nem jöhetne olyan követeléseknél, amelyek 1932. március 31. előtt jöttek létre, még ha az átvállalás e határnap után történt is, — más oldalról azonban az említett különbözőség, névszerint az a ikörülmény, hogy a gazdaadósra nézve az ő kötelezettsége kétségtelenül az elválasztó határidő után állott be, épen a gazdavédelem gazdasági indokaira tekintettel figyelmen kívül nem hagyható jelent őséggel bír. Ugyanis nem lehet kétséges, hogy a gazdavédelem az 1932. évi március hó 31. ellőtt eladósodott gazdák védelmére céloz. — Ez egymással szembekerülő szempontok kiegyenlítést nyerneik a tartozásátvállalás jogintézményének abban a szabályában, hogy adósságátvállalásnál az új adós az eredeti adós jogállásába lép, aki tehát a hitelezőnek mindazokat a kifogásokat ellenvetheti, s — ami ezzel egyjelentésű — vele szemben mindazokat a törvényi kedvezményeket igénybeveheti, amelyek az eredeti adósnak is rendelkezésére állottak. Természetszerűleg azonban ehhez az szükséges, hogy maga az átvállaló személyileg igénybevehesse a gazdaadósok védelmét, vagyis megfeleljen a R. 1. §. 1. és 2. pontjabeli kívánalmaknak, mint az jelen esetben történik. — Nem helytálló ezzel az értelmezéssel szemben a felfolyamodásnak az a hivatkozása, hogy a gazdaadósok adósságátvállalása már a védettség intézménye megalkotására okot adó gazdasági viszonyok idején túl következett be, mert a fent hivatkozott jogszabály, vagyis az eredeti adós jogállásának átszállását, — az adósság átvállalása alkalmával gazdaadósok meggondolásuk körébe vonhatták, annyival inkább, mert a gazdaadósok kedvezményezése már az átvállalás idején is fennállott, ha ákkor még kisebb mértékben is. (Szegedi ítélőtábla, P. II. 1530/ 1934/12.) Magánjogi követelésié keletkezik a pernyertes félnek a perköltségekre vonatkozóan is. — Minthogy pedig a perköltséget az egyes cselekményekkel felmerült munkadíjak és készkiadások összessége alkotja, e követeilés egyes részei akkor keletkeznek, amikor a fél képviselője a cselekményeket véghezviszi vagy a kiadásokat teljesíti. — Az ítéleti döntés ugyanis nem magát a követelést hozza létre, hanem csak pontosan meghatározza annak összegét és hogy az ellenfél köteles-e azt viselni. — Tekintettel arra, hogy a perköltség a főköveteléssel anyagi jogi összefüggésben nem áll, különösen a végrehajtás megszüntetési perben felmerült perköltség nem járulék, hanem önálló, a pervitel folytán előálló követelés, a végrehajtást szenvedőknek azt a kifogását, hogy a főkövetelés pénzkölcsönből, illetve átruhitelből ered s a perköltség ennek járuléka lévén, így erre is a főkövetelésre vonatkozó szabályok irányadók, nem lelhetett figyelembe venni. (Debreceni ítélőtábla, P. IV. 1757/71/1934.) Amint a m. kir. Kúria a Polgárijjogi Határozatok Tárába 870. sz. alatt felvett határozat indokolásában kifejtette, a költségkövetelés nem járuléka a peres viagy perenkívüli eljárásban érvényesített főkövetelésnek, hanem önálló követelés, melyet a költséget megállapító bírói határozat hoz létre (constitutív ítélet). — Minthogy a végrehajtató részére költségeket megállapító váltófizetési meghagyás 1935. október 13-án kelt s tehát a végrehajtató költségkövetelése 1932. április hó 1. napja után keletkezett, a végrehaijtatók költségkövetelése vég-