Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A végrehajtási eljárást módosító új német törvény

43 Míg azonban az új rendelkezés egyrészt visszafejleszti az adósvédelmet, addig másrészt tovább is fejleszti, mert a korábbi szabály csak bizonyos ingóságokra vonatkozott (személyes használatra szánt ingókra, háztartási ingóságokra, a kereső tevékenység folytatásához tartozó eszközökre és készletekre, az új szabály ellenben mindenféle ingóságra egyaránt vonatkozik. A magyar jogrendszer a bírói halasztás gondolatát a perjcgban már elfogadta, amikor a Pp. 397. §-ában megengedte a törvényes teljesítési határidő meghosszabbítását. Következetes eljárás volna tehát, ha ugyanezt a gondolatot a végrehajtási eljárás szabályai közé is átvinnők, természetesen úgy, hogy a hitelezők érdekeinek megóvására nagy gondot fordítsunk s ebben talán még az új német törvényen is túlmenő gondosságra van szükség. 2, A bér- és haszonbérköveteléseknek ingók módjára végrehajtás alá vételéről szól az új német törvény egy másik rendelkezése, mely nem egészen új, hanem az 1933. évi rendelet rendelkezésének meghosszabbítását tartalmazza. A meghosszabbított lendelet abból indul ki, hogy a béreknek és haszonbéreknek gazdasági céljuk van s elsősorban ennek a gazdasági célnak szolgálatában kell felhasználódniok. Ez a gazdasági cél az ingatlan fenntartása és folyó terheinek viselése. Csak azt lehet tehát ingók módjára szabadon végrehajtás alá vonni, ami ezek után megmarad belőle. Ez a rendelkezés elsősorban nem adósvédelmi természetű, hanem egyrészt az ingatlan fenntartásához fűződő közgazdasági érdekeket szolgálja, másrészt azoknak a hitelezőknek érdekeit védi (adókincstár, amortizációs kölcsönt nyújtó intézetek), akiknek visszatérő szolgáltatásokra van joguk s e joguk jelzálogjog vagy törvényes elsőbbség folytán elsőbbségre is igényt ad. Célja továbbá az is, hogy a visszatérő szolgáltatásokra jogosult jelzálogos hitelezőket ne kényszerítse arra, hogy az ingatlan haszonvételére vezettessenek végrehajtást csupán abból a célból, hogy ilyen módon — jelzálogjoguk alapján — az ingóhitelezőket megelőző kielégítéshez jussanak. Újabban a magyar jogban is mód van arra, hogy a bér- és haszcnbérköveteléseket már esedékességük előtt is ingók módjára lefoglalják. Mód van rá a bírói végrehajtásban is (24.000 1928. L M. sz. rendelet 10. §. 1. bekezdés) a közadók módjára vezetett végrehajtás esetében is. (16.400 1933. M. E. sz. rendelet 5. §.) A kérdés tehát nálunk is felmerülhet. Megfontolásra érdemes azonban, hogy a visszatérő szolgáltatások hitelezőit nem lehetne-e hatályosabban is megvédeni, mint egyszerűen úgv, hogy a nekik járó összegeket az adós kezén hagyjuk. Felmerülhet pl. az a gondolat, hogy az ingók módjára vezetett végrehajtás szabályai szerint behajtott követelés felett tartott sorrendben ugyanolyan jogállást adjunk nekik, mintha a haszonvételt végrehajtás alá vették volna.