Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Hatályon kívül van-e helyezve a telekkönyvi rendtartás 65. §-a?

560 biztosítandók: azon okiratban, melyre bekebelezésnek vagy előjegyzésnek történnie kell, előadandó azon legmagasabb összeg, ameddig a hitel vagy kezesség (jótállás) terjedjen. Ha az okiratban ezen összeg előadása hiányzik, az a bekebelezési vagy előjegyzési kérvényben kifejezendő. — Ha a jelzálog birtokosa ez esetben magát terhelve érzi azáltal, hogy a bejegyzés végett fölötte nagy összeg adatott elő, ő annak kevesbítését kívánhatja, mi felett a bíró a felek kihalgatása után határozand." A telekkönyvi rendtartásnak a jelzálogtörvény életbeléptetésével kapcsolatban történt kiegészítése és módosítása tárgyában kiadott 23.000/1929. I. M. rendelettel a fenti 65. §. helyébe a most idézett rendelet 17—23. §-ai léptek. Ezek a §-ok a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének újabb szabályozása kapcsán teljesen elejtették azt az eshetőséget, hogyha a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban a bekebelezendő vagy előjegyzendö öszszeg feltüntetve nincs, akkor ezt a hiányt lehessen a kérelemben feltüntetett összeggel pótolni. Elesett ennélfogva annak a fent idézett rendelkezésnek a szükségessége is, mely a kérelemben előadott netání túlmagas összeg leszállításával kapcsolatos. Elkerülte azonban a 23.000/1929. L M. rendelet megalkotóinak figyelmét az a körülmény, hogy a hatályon kívül helyezett 65. §-ban szabályozott ez a speciális eljárás (a bejegyzés alapjául szolgáló okirat helyett a kérelemben feltüntetett tetszés szerinti összeg, melynek túlmagas volta esetén az ellenérdekű fél leszállítás iránti kérelmet adhat be a telekkönyvi hatóságnál, s ez utóbbi meghallgatás után határoz; ezentúl röviden: a Tkrts. 65. §-a szerinti eljárás) nem csupán itt a 65. §-nál nyert alkalmazást, hanem a Tkrts. 90. §-a esetében is, vagyis mikor oly bírói határozat alapján kérnek előjegyzést, „mely által valamely félnek a kártalanítására vagy az elégtételrei jog megítéltetik, de a fél az összeg tekintetében a jog útjára utasíttatik", mert ilyenkor is a kártérítésnek a kérvényben előadott összeg erejéig, van helye jelzálogjog előjegyzésnek. Ebben az esetben is, ha a 'kártérítésre kötelezett fél az előjegyzett összeget túl magasnak tartotta, ugyancsak a 65. §. szerinti eljárást vehette igénybe, figyelemmel arra, hogy a 90. §. a szövege végén zárójel között minden további hozzáadás nélkül a 65. §-ra hivatkozik. A Tkrts. 65. §-ának formai hatályon kívül helyezésével azonban már „üresen" utal a 90. §. a 65. §-ra, mert az utóbbi helyébe lépett rendelkezések ily meghallgatásos eljárásról nem tesznek említést. Ebből tulajdonképen az következnék, hogy a 23.000/1929. I. M. rendelet életbe lépése óta a Tkrts. 90. §-ának esetében sincs helye a 65. §-ban szabályozott eljárásnak; más szóval, esetleg a kártérítésre kötelezett fél tönkretételének súlyos következménye mellett elő lehetne jegyeztetni aránytalanul magas összegű tételeket lényegtelen nagyságú követeléseknél is. Ezt a visszásnak induló joghelyzetet és az igazságérzettel ellenkező, visszafejlődésnek mondható végső konklúziót bíróságaink azzal korrigálták, hogy egyszerűen nem vették tudomásul azt, hogy a Tkrts. 65. §-a ebben a részében is hatályon kívül