Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 9. szám - Becsületvédelem és sajtószabadság
533 len bírálat félreismert tehetségek elkedvetlenítésére vezethet, de ez annak következménye, hogy nincs objektív mérték valakinek tehetsége megméréséhez. Nem lenne célja, ha a bíróság annak vizsgálatába bocsájtkozna, hogy a költő rímei valóban kezdetlegesek-e, versmértéke döcögő-e? Sok zavart okoz az a felfogás, hogy a bírálat csak akkor sértő, ha a személyre vonatkozik és nem a műre, a sértett működésére. Ilyen elválasztó vonal nem húzható. Minden kedvezőtlen bírálat, kétségtelenül a személyt is érinti, művészi, politikai értékét csökkenteni igyekszik. Hol van a határ? Rt csak azt az álláspontot lehet elfoglalni, hogy a jogos kritika határa ott van, ahol a sértő kifejezésekre a bírálat csak alkalmat szolgáltat, de magával a bírálattal semmiféle összefüggésben nincs. Helytelen tehát a Kúria P. II. 1747., 1918. IX. 29-én hozott ítélete, mely alperest nem vagyoni kár megtérítésében marasztalja, mert a bírálat felperes művészi hírnevét sérti. Hiszen a bírálat, a közönség és a sajtó bírálata dönti el valakinek a művészi hírnevét és épen a bírálat célja az, hogy eldöntse, van-e valakinek művészi hírnévre igénye vagy mm. Természetesen a bírálat szabadsága nem terjedhet odáig, hogy megállapíthatólag valótlan, külsőleg érzékelhető tényeket állítson, koholjon. A tudós joggal panaszolhatja személyiségi jogának megsértését, ha azt állítják róla, hogy műve egy részét egy másik műből szórói-szóra leírta, és az valótlan. A politikus nem köteles tűrni, hogy azt állítsák róla, hogy valaki megvesztegette. Teljes védelemre tarthat igényt a személyiség joga ott. ahol az egyén magánéletéről van szó. Más alkalommal említettem már, hogy a valóság bizonyításának büntetőjogi esetei a magánjogban is analóg alkalmazást nyerhetnek.1^) Bálás P. Elemérnek is ez a véleménye.19) A sértő tények valóságát tehát főleg akkor lehet bizonyítani, ha közérdek vagy jogos magánérdek forog fenn. Előfordulhat, hogy valakinek magánélete is bírálat tárgya lehet, ha az hivatása gyakorlására lényeges befolyással van, pl. hogy a pap erkölcstelen életet él, az ügyvéd, a bíró részegen dülöng az utcán. De a magánélet nagyobb kímélete itt is alkalmazandónak kívánja a büntetőtörvények intézkedését, hogy itt a valóság bizonyítása a közérdek és jogos magánérdek fennforgása mellett is csak akkor engedhető meg, ha a bírálat módja és formája a bírálathoz szükséges mértéket meg nem haladja. Összefoglalva tehát: a bírálat nem sérti a személyiségi jogot, ha a megbírált személy közérdekű vagy jogos magánérdeket ttj ifj. dr. Szigeti László: Személyiség védelme és a kritika joga. Polgári Jog 1931. évi, 270. oldal. w) Bálás i. m. 1930.. 73. oldal.