Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Igazgatósági tagok fizetése

519 des igazgatósági tag" tevékenységét túlhaladó tevékenységet fejt ki a vállalat érdekében, ez esetben még külön igéret nélkül is, azon jogszabály alapján követelhető külön díjazás, hogy senki, más érdekében munkálatoknak díjazás nélküli elvégzésére kifejezett megállapodás hiányában, nem köteles. 6. Rövid szemlét tartva a bevezetésben megjelölt ítéletek fölött, azokban többirányban igen érdekes megállapítások olvashatók. De ugyancsak ezen ítéletek indokolásai igazolják azt is, hogy minő visszás eredményekre vezetnek az általunk helyesnek nem tartott döntések. így pld. C. IV. 5815 1934. számú ítélettel a Kúria érvénytelennek mondta ki az utóbb igazgatósági taggá megválasztott vezérigazgatónak korábban kötött szolgálati szerződését, illetőleg az ezen szerződésben megállapított fizetését. Az elvi határozatban kifejezésre jutó ismert jogtétel hangsúlyozásával, az ítélet szerint nem szanálja ezt az érvénytelenséget az sem, hogy a közgyűlés a társaság azon zárószámadásait, amelyekben a vezérigazgató fizetése is fel van véve, jóváhagyta. Félreérthetetlenül jelenti ki a Kúria ebben az ítéletében, hogy az igazgatósági tagoknak bármely címen, tehát akár szolgálati szerződésük alapján járó illetményeik felülbírálása és az afelett való határozás a közgyűlés hatáskörébe tartozik s attól el nem vonható, ..közömbös lévén ebben a tekintetben az, hogy a közgyűlés esetleges határozatának mik a magánjogi következményei." Ezen utóbbi megállapítás már erősen dodonai ízű. Mert mit jelent az, hogy a közgyűlés esetleges határozatának magánjogi következményei közömbösek? Ez jelentheti azt is, hogy a szolgálati szerződés a felek között nem tekintendő hatálytalannak, hanem csak abban a vonatkozásban érvénytelen, amennyiben a részvényes és a társaság közti viszonylatról van szó. De jelentheti ennek az ellenkezőjét is. Vagyis olyan jogbizonytalanságnak válik forrásává, ami mindennek mondható, csak kívánatosnak nem. Figyelemre méltó ennek az ítéletnek indokolásában annak ismételt kiemelése is, hogy a 844. számú határozat már nyilvánosságra jutott a perben szerepet játszó időpontban. Ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy a polgári határozatok tárába való felvétel időpontjának valamely jogszabályként enunciált tétel alkalmazása szempontjából jelentősége volna. Ez az álláspont nyilván helytelen, mert egyrészről az ilyen határozatok nem alkotnak új jogszabályt, másrészről pedig a jogszabályok időbeli kötelező hatálya csak a törvény, vagy törvényes erejű rendeletek kihirdetésénél játszik szerepet, nem pedig elvi határozatok, vagy döntvények publikálásánál. Ez a téma egyébként belejátszik a visszaható erő kérdésébe is, amelyre a II. sz. kérdés vonatkozik. Kifejezetten idevág a Kúriának C. IV. 8246 1930. sz. hatá-