Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 9. szám - Igazgatósági tagok fizetése

512 ként adódik egy a jogszabályokon felül álló, vagy mondjuk azokban mindenütt meghúzódó etikai parancsból. Úgy érzem abban nem is igen lesz nézeteltérés, hogy az igazgatósági testület saját maga részére nem állapíthat meg a részvénytársaság vagyonából díjazást, vagy jutalmat, hanem ezt csakis a közgyűlés teheti és pedig arra való tekintet nélkül, vájjon az alapszabály tartalmaz-e erre vonatkozólag concret intézkedést és hogy tételes jogszabályokból vont logikai következtetés útján meg lehet-e ezt a parancsot állapítani. Már a második esetben, amikor t, i. az igazgatóság, mint testület egyes tagjaival áll szemben, ez az etikai elv nem áll meg. — Semmi akadálya nincsen annak, hogy egy több tagból álló testület, egyik, vagy másik tagját díjazhassa. A részletekről itt nem kell beszélni. És nem ennek a problémakörnek egyéni specifikuma az, hogy ennek a díjazásnak, vagy jutalmazásnak a végzett teljesítményekkel arányban kell állania. A tárgyalt körben azért sem lehet ennek elvi és etikai akadálya, mert az igazgatóság minden ilyen elhatározása éppúgy felelősség mellett történik, mint az igazgatóságnak egyéb ténykedései. Az igazgatóság felett álló közgyűlésnek mindenkor meg van az a joga, hogy az igazgatóságot felelősségre vonhassa olyan esetekben, amikor ezzel a jogával visszaél. Megtagadnatja bármikor a felmentés megadását, elmozdíthatja a visszaélést elkövető igazgatóságot, vagy annak ilyen tagjait, kimondhatja és érvényesítheti vagyoni felelősségüket. Nem is szólva egyéb természetű felelősségről. Nincs ugyan túlságosan nagy gyakorlati jelentősége, de szórványosan mégis előfordul, hogy az igazgatóság csupán egy vagy két tagból áll, tehát nincs meg annak testületi jenege. Ez majdnem kizárólag olyan esetekben fordul elő, amelyekben kis alaptőkéjű és gazdaságilag nem számottevő vállalkozásról van szó, ahol tehát a részvénytársaságnak közérdekű jellege nincsen, a publicitás csak tiszta külsőség és rendszerint a részvények is egy kézben vannak. A struktúra ilyen esetekben annyiban változik, hogy a testületi jellegzetességből folyó következmények önként elesnek, s így elesik annak lehetősége is, hogy az igazgatóság, mint ilyen egyik vagy másik tagjával bármiféle megállapodást köthessen, s hogy az érdekelt igazgatósági tag ilyen határozatok hozatalánál figyelmen kívül hagyassék. Ezekben a speciális esetekben nincs egyéb megoldás, mint az igazgatóság szerepkörét gyakrabban átruházni magára a közgyűlésre, anélkül, hogy ennek az átruházásnak is különösebb jelentősége volna, mert hiszen ilyen társaságoknál a közgyűlés is csak üres formaszerűség és a részvénytársaság legfőbb akaratelhatározása attól az egy személytől ered, akinek kezében a részvények vannak. Minthogy ez a probléma más tárgykörbe tartozik (Einmanngesellschaft) ezzel itt tovább nem foglalkozunk. 3. Visszatérve azonban a fentebb elhagyott gondolat tó—