Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - A munkásbiztosítási törvény 90. §-ához

504 mát nemcsak a törvények, az írott jog, hanem a szokásjog, a nem írott jog is alkotja. A kérdés tehát: vájjon a bírói gyakorlat szokásjog-e? v. Tuhr nagy elismerésre szert tett könyvében (Bürgerlíches Recht. Allgemeiner Teil) beszél a „Gerichtsgebrauch"-ról ,sder zwar noch kein Gewonheitsrecht ist, aber bei langer Dauer zur Entstehung eines Gewonbeitsrechtes führen kann". Ily értelemben dönti el a kérdést a Kúria P. IV. 62231/1934. sz. határozata is, ,.miután az olasz törvények alkalmazásának keretében az azok nyomán netán kialakult állandó olasz bírói gyakorlat is beletartozik, nem lehet mellőzni annak tisztába hozatalát, hogy a tárgyalt kérdésben Olaszországban van-e állandóan kialakult bírói gyakorlat?" Ez az álláspont az egyes elszigetelten maradt bírói döntéstől megvonja azt a tekintélyi erőt, hogy a jog alkotó elemeinek tekintse, de az állandóság hangsúlyozásával a bírói ítélkezés szokásjoggá való eltekintélyesülésének szó szerinti említettlensége mellett is a nemzetközi magánjog utaló szabálya által az állandó bírói gyakorlat alkalmazandóságát decretálja. Elméletileg nehézséget támaszt a Kúria kijelentésének egyik óvatossági klauzulája. A Kúria ,,az azok (törvények) nyomán kialakult bírói gyakorlatról beszél. Ez a szövegezés aligha akarja azt jelenteni, hogy ezzel a törvényrontó bírói szokásjog (amely nem a törvény nyomán, hanem a törvény ellenére keletkezett) alkalmazhatatlan volna. A bírót még saját hazai joga tekintetében is kényes kérdés elé állítja a szokásjog törvényrontó jellege. A törvényrontó szokásjog nem harsogja önmagáról ebbeli mivoltát, a contra légem szokásjog is akként alakul ki, mintha az amit kimond, secundum, légem volna. Csak az utóbb bekövetkező elméleti feldolgozás kimutatja, hogy törvényrontó szokásjog alakult ki. A bíró ösztönösen mellőzi a reá terhes nyilatkozást, a bírói szokásjog törvényrontó volta felől. Külföldi bírói gyakorlat törvényrontó jellegét kutatni tehát a Kúria nyilván nem intencionálta és így zavartkeltő a Kúria határozatának utalása a gyakorlatnak a törvények nyomán való kialakulására. B. S. A munkásbiztosítási törvény 90. §-ához. A szakasz a munkaadónak a balesetet szenvedett munkással szemben fennálló kártérítési kötelezettségét szabályozza akként, hogy a baleset, illetve betegség szándékos előidézése esetén, illetve az esetre, ha a hatóság által előírt ovórendszabály, vagy ovóintézkedés foganatosításának elmulasztásából származott a baleset, illetve betegség és ezt büntető bírói ítélet megállapítja. Ezen a két eseten túl a munkaadó kártérítéssel nem tartozik. (Elhanyagoljuk itt is, a következőkben is azt az esetet, hogy a munkaadó büntetőítélet nélkül is felelős, ha a büntetőeljárás nem indítható meg.) A szándékosság nem gyakorlati esetét mellőzve, még az 1907. évi korábbi munkásbiztosítási törvény hatálya idején ál-