Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 8. szám - Ismétlő jegyzetek az uj kamatrendelethez

497 a kamatláb változtatás esetén a közzétett kamatnál az eddig irányadó legmagasabb mérték helyébe lép, de az új megállapítás hatálya nem terjed ki a hatályba lépésnek időpontja előtt már lejárt kamatkövetelésre. E rendelkezésből folyik, hogy kamatváltoztatás esetén az új kamatmaximum hatálybalépésének időpontjában ugyanezek a szabályok .alkalmazandók a megfelelő eltéréssel. Az itt említett visszatérítések visszafizetés vagy beszámítás útján is érvényesíthetők. Az idézett 6. §-nak az a rendelkezése, hogy az adós igényét beszámíthatja vagy visszakövetelheti, az igény érvényesítését határidőhöz nem köti, és így az adós igényét a 32 éves elévülési határidőn belül érvényesítheti. Ez a rendelkezés a hitelező szempontjából sérelmes azért, mert az a hitelező, aki bejegyzett kereskedő, könyveit csak 10 esztendeig tartozik megőrizni, évtizedek multán pedig a tényállás még a könyvek és a vonatkozó mellékletek alapján is nehezen deríthető fel megnyugtató módon. Természetes, hogy abban az esetben, ha az adós kárigényét elkésetten bár, de az elévülési határidőn belül akarja érvényesíteni, úgy reáhárul a bizonyítás súlya, mindamellett indokolt lenne, hogy az ez alapon támadható igényre rövidebb elévülési határidő állapíttassák meg, figyelemmel a hitelezők három éves kamatelévülésére. A gyakorlat ugyanis az egyenlő elbánás elve alapján a kérdést nem oldhatja meg, mert a kamatelévülés alapja a kamat meg nem engedhető felgyülemlése, míg a visszakövetelési és beszámítási igény érvényesítését ezen az alapon megtagadni nem lehet. Ez a körülmény kitűnik az uzsoratörvény 15. §-ának rendelkezéseiből is, ugyanis az ott szabályozott perújítási keresetet az első kielégítési végrehajtást elrendelő határozat közlésétől számított 32 éven belül lehet megindítani, tehát mindaddig, mig a végrehajtási jog maga is meg nem szűnik, a Vht. 23. §. 2. bek. illetőleg ennek alapján kialakult bírói .gyakorlat szerint. Ezzel kapcsolatban az 5610 1931. M. E. sz. rendelet 9. §-a akként rendelkezik, hogy annak kiszámításában, hogy a kamat a tökének hány százaléka, nemcsak azt kell számításba venni, amit kifejezetten kamatként jelöltek meg, hanem mindenféle melléktartozást is. melynek fizetésére az adós a tőkén felül kötelezettséget vállalt; különösen számításba kell venni a kötbért, üzleti díjat, folyósítási, forgalmi jutalékot, folyószámlaköltséget és bármely más néven nevezett melléktartozást is. Ilyen beszámítandó melléktartozás a birság is (C. 199 1901.) és bármely dolog, vagy haszon is, mely a tőke fizetésen felül köteleztetik, így pld. a buza kötbér, vagy buza kártérítés is. (C. 2143 1926., 8564 1927.). De ha hosszabb lejáratú kölcsönnek idöelőtti visszafizetése esetére a kamatokon felül kártalanítási (stornó) díj fizetése is kiköttetett: a kártalanítási díj, amennyiben az a kikötött kamatokkal és egyéb járulékokkal együtt a 8%-ot egészben, vagy részben meg is haladja, a kamattal és egyéb járulékokkal együtt 8%-ot meghaladó részében bíróilag megítélhető. (P. H. T. 103. sz. J. D. 1. sz.)