Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A hitelélet helyreállítása

23 is meg fogja hozni azt az eredményt, amely a tisztességes sza­badkereskedelmet és iparűzést az államélet egyik alkotó pillé­révé avatni hivatott. A hitelélet helyreállítása. Irta: Székács Antal, a felsőház tagja, az Országos Hitelvédő Egylet elnöke. A hitel oly régi, mint az ember gazdasági tevékenysége. A középkorban találkozunk bankárokkal, kik az uralkodóknak pénzt adtak kölcsön háborúik finanszírozására és találkozunk kereskedelmi hitelnyújtással, nemzetközi vonatkozásban is. Ámde sorsdöntő jelentőséghez a hitel csak akkor jutott, mikor kezdték a tőkét, a polgárok megtakarított pénzét, a termelés szolgálatába állítani. Tudjuk, hogy az ipari termelésnek hatalmas méretű kifej­lődése a technika csodálatosan gyors kibontakozásával párhuza­mosan Angliában a mult század elején kezdődött. Azt kellene tehát feltételezni, hogy a hitel térfoglalása a termelésben is Angliából indult ki. Valójában a gazdasági liberálizmus elmé­letének megalkotói Adam Smith. Ricardo, Dávid Hume, stb. nem ismerték még fel a hitelnek a termelésben érvényesíthető nagy dinamikus erejét. Franciaországban, a takarékos kis pol­gár hazájában sarjadt ki először a termelési hitel gondolata és csodálatcsképen a forradalmi szellemű Saint Simon gróf volt az, ki a mult század kezdetén sürgette először, hogy a tőkét az ipar nagyarányú fejlesztésére kell felhasználni, sőt egy induszt­riális pártot akart létesíteni. És az első bank, mely hivatva volt modern értelemben a gazdasági életet megtermékenyíteni, szin­tén Franciaországban alakult. Isaac és Emilé Péreire alapítot­ták a mult század harmincas éveiben a Credit Mobilier-t, mely magához vonta a megtakarított tőkéket, kitűzött programmja szerint a mi modern bankjaink módjára vasutakat épített, a hajózást fejlesztette, az ipari termelést fokozta, a kereskedelmet alimentálta, mindezt oly arányokban, hogy Franciaország gaz­dagsága a második császárság alatt rohamosan gyarapodott. Ez az első modern bank, a Credit Mobilier, 1867-ben csúnya bu­kással végezte be egy ideig dicső pályafutását. El kellett buknia, mert hosszú lejáratú hiteleket nyújtott olyan iparvállalatoknak, melyeket nem ellenőrizhetett és melyek a konjunktúrák változó viszontagságaiban biztonságot nem nyújtottak. Ezen tapasztala­tok dacára a francia Crédit Mobilier nyomán Európa egyéb ál­lamaiban gombamódra követték egymást a bankalapítások. Ál­landó körforgásban ezek a bankok a rendelkezésre bocsájtott hitellel fokozták a termelést, megtermékenyítették a gazdasá­got, ami viszont a jövedelmek és takaréktőkék megsokszoroso­dásával új és új pénzforrásokat irányított a bankok rezervoár­jai felé. Az ipari termelés soha sem sejtett kifejlődésével lépést tartott a világgazdaság, a nemzetközi kereskedelem fejlődése

Next

/
Thumbnails
Contents