Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A kereskedelmi és ipari verseny

18 A kereskedelmi és ipari verseny. Irta: Dr. Sövényházy-Neuhold Ferenc kir. kúriai bíró. Rég elismert igazság, hogy a nemzet létének éltető elemei a kereskedelem és az ipar. Az állam polgárainak különböző cikkekre van szükségük, amelyeket maguk előállítani vagy beszerezni nem tudnak, s a kereskedelem és az ipar azok a fontos tényezők, amelyek egyéb ható tényezők mellett az állam polgárainak szükségleteit kölcsönösen kielégítik, s ezáltal azokat egymáshoz közelhozzák. Már a régi világban is nagy súlyt fektettek a kereskedelemre és az iparra, amelyek a legrégibb kor és az ókor népeinél, a föníciaiaknál, görögöknél, rómaiaknál egyaránt az állam fenntartó pillérei, oszlopai voltak. A régi népek annyira átérezték a kereskedelem fontosságát, hogy kifejlett pénzrendszer hiányában a cserekereskedelemre rendezkedtek be, vagyis a kereskedő és az iparos nem kapott és nem is akart az árújáért pénzt kapni, hanem azt olyan árúval cserélte ki, amelyre viszont neki volt szüksége, de előállítani nem tudott. Az állam kereskedelmi és ipari politikája, amely a kereskedelem és az ipar fejlesztésénél irányadó elveket foglalja magában és az azok fejlesztésére irányuló törvényhozási és kormányzati teendőket megvalósítja, a kereskedelmi és ipari szabadság jogelvén épül fel. A kereskedelem és az ipar szabadságának lehető fenntartása az államnak egyik legfontosabb feladata. A más államokkal folytatott kereskedés, a külkereskedelem, épúgy sok feladatot ró az államra, mint az országon belül folytatott belkereskedelem, s mindkettő azt a fontos feladatot tűzi az állam vezető tényezői elé, hogy a kereskedelem és az ipar szabadságát a legteljesebb mértékben megóvják, mert minden államnak vannak olyan különleges gazdasági, ipari vagy más termékei, amelyeket más államok nélkülöznek vagy azokkal nem kellő mértékben rendelkeznek, s ezért oly fontos az államok életében, hogy polgáraik szükségletét akár az országban folyó belkereskedelem, akár a más országokkal fenntartott külkereskedelem teljes szabadsága útján biztosítsák. Az országba bejövő árúk behozatalának lehető előmozdítása és annak lehetővé tétele tehát, hogy a szükséges árúk a külföldi országokból hozzánk behozassanak, és ezzel szemben annak a lehetővé tétele, hogy a behozatal ellensúlyozásaképen viszont minél több nálunk termelt és más országokban szükségelt árú külföldre kivitessék, az állam egyik legfontosabb feladata és gerince az állam külkereskedelmi politikájának. Nem kevésbé fontos feladatot ró az államra a belkereskedelem, amely az itt termelt, előállított és forgalomba hozott árúk helyes forgalmazását hivatott szabályozni. Ez azonban csak úgy