Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Adalék a jogalkotás új irányaihoz

16 a felelős. A kárösszeget a vadászszövetség pénztára fizeti ugyan ki, de azt végeredményben a szövetségi tagok bírtokarány szerint viselik. A közösségi vadászterületek vadászati haszonbérbeadásánál azonban kiköthető, hogy a vadkárokat egészben vagy részben a haszonbérlő viselje. A Jagdgenossenschaft kártérítési felelőssége ily esetben csak subsídiarius és akkor érvényesíthető, ha a károsult kárát a haszonbérlőn felvenni nem tudja. (44. §.) A törvény elvi álláspontja szerint egyébként a vadkárokért való felelősség a károkozás objectív tényén alapszik és így a felelős személy vétkességének kimutatása felesleges. Vadkárnak pedig a törvény csak azt a kárt minősíti, melyet az ú> n. csülkös vadak („Schalentiere") és üregi nyul okoznak. Más vadak által okozott károkra az ált. magánjog az irányadó. Mellőznünk kell a magánvadászterületeken jelentkező és a rendkívüli vadkárokra, valamint a vadkárok praeventív elhárítására vonatkozó rendelkezések ismertetését s kiegészítésül még csak annyit látszik érdemesnek felemlítenünk, hogy a törvény a vadkárok előzetes elhárításánál a földtulajdonostól is kellő gondosságot követel. Elesik tehát a kártérítési követelés, ha a vadászatra jogosítottnak a vadkárok megelőzése céljából folyamatba vett intézkedéseit a földtulajdonos meghiúsítja. Ugyanezen az alapon a kertekben, gyümölcsösökben, szőlőkben, faiskolákban, sétahelyeken, egyes fákon, erdőművelési berendezésekben, szabad ültetvényekben, kerti vagy kereskedelmi növénytelepeken okozott vadkárok nem esnek kártérítési kötelezettség alá, ha a szokásos védőintézkedéseket, melyek rendes körülmények között a kár megelőzésére elégségesek: elmulasztották. (47. §.) A kártérítés terjedelme tekintetében a törvény számításba veendőnek rendeli a már learatott, de még be nem hordott terményekben esett kárt is. Aratás előtt okozott kár értékét az aratás időpontja szerint kell megállapítani, de figyelemmel arra, hogy okszerű gazdálkodással a kár még ugyanazon gazdasági évben esetleg el is enyésztethető. (46. §.) Jelentékeny haladást jelent a törvénynek az az álláspontja, mely szerint büntető intézkedéseinél vétségeket és kihágásokat ismer s a büntetéseket is ehhez a különbséghez mérten szabja ki. (XI. Fejezet.) Az új német vadászati törvényre vetett még oly rövid áttekintés alapján is megállapítható, hogy az új alkotás feltűnően kerettörvényszerű, melynek megfelelő tartalmat a gyakorlat, de még inkább a vadászati közigazgatás új szerveiként beállított tényezők valóban nagyon tágkörű hatáskört átfogó tevékenysége fog adni. Ez egyébként a „harmadik birodalom" szellemvilágával congruens s ezért a törvény kritikája is helyesen csak erre a specifikus német nézőpontra támaszkodhatik. Ebből pedig szükségképpen az következik, hogy az összehasonlító jog szem-