Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Adalék a jogalkotás új irányaihoz

-L.\J zeneművek, színművek, a képzőművészet és az iparművészet alkotásai, továbbá a szövegképek, térképek, mérnöki, műszaki és más tudományos vonatkozású tervek, rajzok, ábrák, vázlatok és plasztikai művek, továbbá fényképészeti művek. Ebből mit tanulhat az ember? Mindenekelőtt azt, hogy mindazok a legkülönfélébb alkotások, legyenek azok akár esztétikai, akár használhatósági, vagy akár kizárólag csak gyakorlati szempontból és célból létesített alkotások, egyaránt szerzői jogi oltalomban részesülnek, mert szerzői jogon alapulnak, aki tehát irodalmi művet ír, vagy aki egy szobrot farag, vagy aki egy szép ízléses mintát fest, vagy aki valamely praktikus tárgyat létesít — mindezek az alkotások szerzői jogból fakadnak, tekintet nélkül arra, vájjon esztétikai érzéket elégítenek, vagy más célt szolgál. (1921: LXIV. t.-c-nek különösen 60—70. §§-ai.) Ez a cél a szerzői jog szempontjából teljesen közömbös. Mindezeknél fogva nyilvánvaló, hogy a mintaoltalom szabályozásánál csakis a szerzői jogi alapból lehet kiindulni, mely szerzői jog a fent említett kettéválasztását a mintáknak nem ismeri. Minden ipari minta (ha egyáltalában minta), ezeknél fogva szerzői jogi oltalomban részesül és ha azt speciális iparjogi oltalomban akarják részesíteni, azt megfelelő módon jelentsék be, annálfogva az oltalmi idő alatt külön nyilvántartásban, speciális védelemben külön speciális szakbíróság előtt részesül. Igen helyes úton jár ennélfogva az említett rendelettervezet, midőn a mintaoltalom kérdését, egy rendeletben szabályozza, sőt ez az egyedüli helyes út. Legyen annyi bátorsága a tervezetnek, hogy a mintákat nevezze el az egyedül helyes elnevezéssel, t. i, ipari mintáknak, mert hisz csak ipari mintákról van szó és legyen a tervezetnek nyugodtan annyi bátorsága, hogy ne ijedjen meg oly kifogásoktól, amelyek igazán csak buborékok. Adalék a jogalkotás új irányaihoz. Irta: Dr. Kolosváry Bálint. egyetemi ny. r. tanár. A törvényalkotásnak megvannak a maga hagyományszerü útjai és technikai eszközei — és ezért különösebb érdeklődésre tarthat számot minden oly legíslativ próbálkozás, mely új és szokatlan ösvényt tör magának és az állampolitika gondolatkörébe a jogéletnek oly vonatkozásait vonja bele, melyek tárgyuk és természetük miatt oda egyáltalában nem tartoznak. A jogélet érintett ilyen vonatkozásainak egyike a vadá-