Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Visszaemlékezés. 1925-1935

és értetni, meg kellett menteni benne a jogfolytonosságot és a jog igazságszerüségébe és örökéletűségébe vetett hitet. * * Az itt csak futólag érintett fejlődésmenet érlelte meg bennem azt a meggyőződést, hogy ennek az új jelenségtömegnek az eddigitől teljesen eltérő, a saját különleges természetéhez alkalmazkodó tárgyalásmódra és feldolgozásra van szüksége, s hogy ezt az új módszert helyesen csak új, fiatal és a régi jogmíveléstől még meg nem fertőzött erőkkel lehet kifejleszteni. Hogy e módszer termékeny és hogy ezek az új erők rendelkezésre állanak, ezt tudtam az akkor már jó két éve elnökletem alatt működött Civil jogászok Vitatársaságából, ahol Beck Salamon barátommal és munkatársammal az élén hétről-hétre hatalmas lüktetésben bontakozott ki az új jogtudomány ver sacrum-d. Erre a gárdára támaszkodva körvonalaztam meg a folyóiratszerkesztés új elveit: a rövidséget, a sokoldalúságot, az élettel való szoros kontaktust, a lap belső egységességét. Azt az elvet, hogy mindenki egyben hadvezér és közkatona: az egyéni érvényesülés számára szabad az út, de csak a nyújtott produktum aranyértéke erejéig és sohasem a közös cél vagy a többi munkatárs rovására. Azt a célkitűzést, hogy a lap minden száma egy egységes egész, mely tervszerű előzetes elgondolásra van felépítve s amelynek egyes cikkei ehhez képest a kérdéseket fontosságukhoz, érdekességükhöz és jellegzetességükhöz mérten, arányosan dolgozzák fel. Az összejövetelek, amelyeken az ehhez szükséges eszmecserék elhangzottak, ma is legszebb emlékeim közé tartoznak. Két alaptételt tartottam azokon szem előtt és vittem is keresztül: először, hogy a felmerült kérdésekhez minden jelenlévőnek hozzá kell szólnia (ezzel szereztem meg magamnak munkatársaim tudásáról és teljesítőképességéről a szükséges tájékozottságot) és másodszor, hogy a legszélsőségesebb és a legéretlenebb véleményt sem szabad lekicsinyelni vagy lehurrogni, mert „Kinder und Narren sagen die Wahrheit". Akadtak mindig idősebbek és okosabbak, akik a látszólagos badarságból kihámozták a valódi értéket. * * * Valami humorosat is hadd jegyezzek fel. Amily jól értettek munkatársaim a joghoz és az íráshoz, oly kevéssé volt sejtelmük egy lap adminisztrációjáról. Viszont az anyagi megalapozottság ingatag és szűkös volta fölötte hasonlóvá tett bennünket a vidéki színtársulathoz, amelynek hősszerelmese napközben a színlapokat hordozza szét, előadás előtt pedig megberetválja a bonviván-t. Mi is, amikor nem az „Útszéli jogesetek"-et faragtuk, az előfizetői aláírások gyűjtésével törtük magunkat és cím1*