Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A Supreme Court döntése

199 melyet egész múltjában páratlan gazdasági válsága most Legfelsőbb Bíróságára hárított. Az európai jogász szemében már az is nagyon szokatlan, hogy a Bíróság utólag felülvizsgálhassa valamely befejezett törvényhozási aktus alkotmányszerűségéi. A 19. században gyökerező európai jogászok a „Séparation des Pouvoirs" nagy elvének tiszteletében nőttek fel és még ma is — amikor Montesquieu tanai múzeumi jelentőségűnek mondhatók — apró kérdésekben — hatásköri finomságokkal foglalkoznak. S amíg a mi újszerű jogszabályaink napról-napra vonnak el olyan — az egyénre fontos jogügyeket az arra hivatottabb és több garanciát nyújtó bíróság hatásköréből: a boldog Amerika annyira tiszteli bíróságait, hogy megengedi, miszerint a magánfél előtte még azt is panaszolhassa, hogy az ő egyéni jogait a törvényhozás valamely ténye megsértette, miáltal sértette az alkotmányt is! Az ú. n. ,,Fifth Amendment" megtiltja, hogy a hatóság magánvagyont közcélra jogos kárpótlás nélkül vegyen igénybe, illetve az egyént attól törvényszerű bírói eljárás nélkül fossza meg. Ez a sérelem volt döntés tárgya a közismert ,,Joint Resolution"-nal szemben — 20 hónappal a törvény életbelépte után! Ha az Alkotmány ügy rendelkezett volna, hogy a törvényhozás ily vitás esetekben előre köteles a Legfelsőbb Bíróság döntését kikérni: úgy ez valóban hatalmas garancia volna a veszélyeztetett magánérdek kezében. De amikor az élet már elindult és huzamosan berendezkedett a Congressus döntésén: az utólag igénybevett Bíróság tragikus dilemma elé került. Szigorúan jogszerű gondolkozását mindenképen befolyásolta a szédítő következmények szörnyű nyomása, amelyeket ítélete maga után fog vonni. A fait accompli elől kitérni nem tud és szerepe arra zsugorodik, hogy egy hatalmi megoldás részére, nagy tekintélyével erősített jogi konstrukciót és jogászi érveket keressen. Saját igazolására visszavonul szakmabeli vasrácsozata mögé e szavakkal: ,,We are not concerned with their wisdom. The question before the Court is one of power, not of policy". „Nem foglalunk állást a rendszabályok bölcseségével szemben. A kérdés, mely a Bíróság előtt fekszik, a jogosultság kérdése, nem a célszerűségé." Meg kell hagynunk, hogy ennek a feladatának a Bíróság csodálatosan megfelelt. A perdöntő kérdések csoportosítása, a környező gazdasági helyzet vitatott kényszerhatásának ismertetése, előző döntésekben rejlő veszedelmes elvi kijelentések neutralizálása, a ,,salus rei publicae" kidomborrtása terén valóban drámai erejű lendülettel és ékesszólással támasztja alá a Congresszus törvényét, amennyiben az a „priváté gold clause"-ra vonatkozik. Érvelésének ereje annyira szuggesztív, hogy aki nem olvasta a Senatus tárgyalásainak terjedelmes anyagából a hatálytalanítás valódi — „kötvénypiac-technikai" — indokát:1) az hajlandó volna a Brain Trust doktrínáit sugárzó congressusi döntést a jogosság vízumával ellátni, nem is vizsgálva, hogy Európa fejlett pénzrendszerei e doktrínákat mennyire tudták nélkülözni! J) Congressional Record Vol. 77. No. 67. pag. 4994 és 3013. r