Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Uj per a jogerős felhívás után

187 jogi indokolásuk pedig — mint ök mondják — igen egyszerű és világos. A dal mint nem testi dolog, nem lehet tulajdonjog tárgya. A szerző kifejezésmódja nyilvánvalóan téves. A szerző nem a tulajdonjogot akarta átruházni, mert hiszen ez fogalmi képtelenség, hanem csak a dalra vonatkozó szerzői jogokat. Az átruházás időpontjában azonban a szerzői alkotás hazánkban még nem volt megvédve, az első szerzői törvényünk csak 1884. július 1.-én lépett életbe, ezt megelőzően szerzői jogokról jogi értelemben beszélni nem lehetett. A szerző tehát olyasmit ruházott át, amivel ő sem rendelkezett, ami egyébként — minthogy nem is létezett — a forgalom tárgya nem lehetett. Szerzői jogok nem voltak az átruházás időpontjában, még kevésbé voltak mechanikai jogok, amelyeket csak az új szerzői törvénynük ismer és még ennél is kevésbé ruházhatta át a beszélőfilm céljára való használati jogát a szerző, mert hiszen a beszélő filmet még a jelenlegi szerzői törvényünk sem ismeri. Lehet, hogy ez a pusztán logikára épített okoskodás magának a logikának a szabályai szerint sem egészen helytálló, itt nem óhajtok most ebből a szempontból ezzel a felfogással vitába szállni, annyi azonban bizonyos, hogy az a tételes törvényeinken alapuló elévülési rendelkezések leszámításával legalábbis látszólag híven követi a rendszert és az még bizonyosabb, hogy olyan eredményre jut, amely minden jogérzékkel ellenkezik. Ha az ingatlan jóhiszemű birtokosa 32 évi zavartalan birtoklás után telekkönyvi bekebelezést kérhet, akkor miért volna a fenti kiadó megfosztva még az elbirtoklásra való hivatkozás lehetőségétől is, pláne akkor, amikor ö még a jogszerűségre is támaszkodhatik? Ha a személyiségi jogok és köztük a szerzői jog dologi jogi természetét felismertük, akkor egyúttal felismertük azt is, hogy az immateriális javak is épp úgy tárgyai a tulajdonjognak, mint az ingatlan és az ingó dolgok és akkor nem kapcsolhatjuk ki a tulajdonjog eredeti szerzési módjainak az immateriális javakra való alkalmazhatóságát sem. Csak az elbirtoklás intézményét kell segítségül hívnunk és máris egy csapásra romba dől az örökösök szofisztikus okoskodása. Az elbirtoklás eredeti szerzési mód lévén, egészen mindegy, hogy volt-e törvényileg védett szerzői jog 1874-ben, amikor a szerző pénzért eladta dalát a kiadónak, mert azzal a ténnyel, hogy a kiadó 56 esztendeig zavartalan abszolút jóhiszemű, sőt jogszerű, birtokos volt, ő kétségtelenül megszerezte a dal tulajdonjogát, vagy ha úgy tetszik, a dalra vonatkozó szerzői jogok összességét. Az immateriális javakról szóló tételes törvényeink egyikével sem ellenkezik az elbirtoklás gondolata. De legkevésbé ellenkezik magával az anyagi igazsággal, sőt azt hiszem éppen az ember veleszületett jogérzéke hívja segítségül, úgy mint a fenti esetben is. Dr. Trebits Herbert. \( Uj per a jogerős felhívás után, A perismétlésröl szóló tanulmányunkban igyekeztünk azon jogszabályokat felsorolni, amelyekben z törvényhozás maga törte át a perismétlási tilalom elvét. Utaltunk többek közt a Pp. 635. §-ára is. mely megengedi, hogy a bérleti viszony megszüntetésére irányuló eljárásban jogsérelmet szenvedett fél követelését a törvény rendes ütján érvényesíthesse. Felperest ez esetben sem köti az ismétlési tilalom: a megelőző eljárásban érvényesített tényállást az üj perben újból érvényesítheti és ugyanazt a jogkérdést újból felvetheti.1) ') Kovács Marcel: A Pp. magyarázata. 1271. oldal, 5. jegyzst