Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Két perjogi kérdés a jogegységi tanács előtt

181 A Pp. 180. §-ának 4. pontjában említett választott bíróságok alatt értendők azok a választott bíróságok is, amelyek állami rendelkezésen alapszanak, így a tőzsdei választott bíróságok és a vidéki áru-, termény- és gabonacsarnokok külön bíróságai is. (P. VII. 2160/1934.). * A felperes a bányaőr foglalkozású alperes ellen havi 14 pengő gyermektartásdíj iránt indított keresetet, amelyet utóbb havi 140 pengőre emelt fel. A Kúra (P. III. 1797/1934.) ezt a felemelést olybá tekintette, mint amelynek célja kizárólag a Kúria felülvizsgálati hatáskörének biztosítása, mivel ilyen társadalmi állású felek között havi 15—40 pengőnél több nem szokott megítéltetni. Minthogy a felperes eljárása a Kúria megítélése szerint a törvény kijátszását célozta, a Kúria az ily módon létrehozott perértéket nem vette valóságos perértéknek, és a felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasította. A Kúria döntése igen érdekes kérdést vet fel. Ott, ahol felperes határozott pénzösszeget követel, a perérték felett vita voltaképp nem merülhet fel. Ilyen esetekben az a kérdés, jár-e a felperesnek annyi, amennyit kér, voltaképpen csak az ügy érdemleges elbírálásánál, nem pedig a perérték meghatározásánál kerülhet szóba. Viszont nyilvánvaló, hogy a MTJ. 2. §-ban foglalt az a szabály, amely szerint a törvény nem nyújt oltalmat a joggal való viszszaélésnek, nemcsak anyagi jogi, hanem általános érvényű norma. Kétségtelen azonban az is, hogy ennek az elvnek a perérték meghatározásánál való alkalmazása csak egészen kirivó esetekben helyénvaló, mint amilyennek látszik a jelenlegi is, ahol tehát nem fér kétség ahhoz, hogy a magas petitum beállítása kizárólag a hatáskörök kijátszása végett történt. * Az a végrehajtásmegszüntetési per, amely azért tartozik elsőfokon törvényszék elé, mert a végrehajtást törvényszék rendelte el, nem esik a Te. 37. §-ának 3. bekezdésében foglalt azon kivételes szabály alá, amely szerint mindenkor törvényszék elé tartozó perekben az értékhatárra való tekintet nélkül felülvizsgálatnak helye van. A törvényszéki hatáskör ugyanis ily esetekben nem a pernek különösen jelentős voltával, hanem célsze* rűségi szempontokkal függ össze. (P. V. 5927/1934.) * Az ingatlanra vezetett zárlat hatásának alávetett termények utóbb ingóvá válásuk után ingó módjára is lefoglalhatok, az ingatlanzárlatot vezető hitelező nem indíthat ilyen esetben igénypert, viszont lépéseket tehet aziránt, hogy a terményeket ingóvégrehajtási eljárás során el ne árverezzék, mivel az ingóvégrehajtás során foglaltató hitelező csak a jelzálogos hitelezők után juthat kielégítéshez. (P. V. 3417/1934.). Az ingó és ing-atlanvégrehajtás összeütközésének és az ebből eredő ellentétek kiküszöbölésének érdekes példáját tárja elénk ez a döntés. Dr. Vági József.