Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 3. szám - Két perjogi kérdés a jogegységi tanács előtt
179 bejegyzését anélkül, hogy erről az időközben jogot szerzett személyeket értesítenék. A sorrendi végzés ellen beadott felfolyamodás elbírálása alkalmával a Kúria (Pk. V. 3510 1932.) kimondotta, hogy a tévedésből nem foganatosított jelzálogjogi bekebelezés csak a hivatalos jelentés rangsorozatában nyerhet kielégítést a szóbanforgó jószágtestbői, erősebb joguaknak tekintette tehát azokat a jogszerzőket, akik ez előtt a hivatalos jelentés előtt kerültek bele a telekkönyvbe. Az indokolás szerint az eredetileg jelzálogjogot szerzett hitelezőnek lett volna kötelessége, hogy a javára bekebelezni rendelt jelzálogjog tényleges bejegyzését ellenőrizze. Kimondja az indokolás azt is, hogy telekkönyvi hiba kiigazításának oly módon, hogy az az időközben jogot nyert telekkönyvi jogosultak jogi helyzetére is kiterjedjen, csak három évig van helye, amely három éves határidőt a Kúria a tkrts. 150. §-ból látszik analógia útján venni; ezen határidő a törlési keresetnek jóhiszemű harmadik személyekkel szemben való elévüléséről szól. A Kúria tehát az adott esetben nem abból a szempontból bírálta el az ügyet, hogy a hiba elkövetése és helyesbítése közti időben a telekkönyvbe került személyek a telekkönyvi irattár áttanulmányozása esetében tudomást szerezhettek volna a valóságos jogi helyzetről, — amely vitakérdésről lapunk tavalyi évfolyamának 26., 525. és 579. oldalain közöltünk felsőbírói döntéseket — hanem a telekkönyvi ellenőrzést egyaránt elmulasztó régi jogosult és új jogszerző közül azt részesíti hátrányos helyzetben, akinek könnyebben volt alkalma a telekkönyvi hibáról meggyőződni. * Az eddigi gyakorlattal megegyezően mondja ki a Kúria P III. 1376 1934. sz. ítélete, hogy a szerelmi viszony megszűnésével a másik félre háramló megélhetési nehézségek megkönnyítése végett adott havi járadék kikötése nem ütközik a jó erkölcsökbe. * A kártérítési gyakorlat körében már erősen érezhető a 70 JD. hatása; a P. I. 1925 1934. sz. ítélet a döntvény alapján a kárösszeg felében, a P. I. 3051 1934. és P. I. 922 1934'. sz. ítéletek pedig a kár negyedrészében marasztalják alpereseket. Férjes asszonynak tett házassági ígéret nem tekinthető kártérítési kötelezettséget eredményező csábításnak (P. III. 1487 1934.). A vármegye kártérítéssel tartozik, ha az árvaszék c kiskorú javára szóló adóslevelet nem vette nyilvántartásba, holott a Gyt. 299. §. csak a kölcsönadás törvényes feltételeinek be nem tartásáért teszi a törvényhatóságot felelőssé; ennek a felelősségnek a kiskorú javára történő kiterjesztő értelmezése indokolt (P. VI. 3364 1934.). Az Országos Társadalombiztosító Intézet felelősséggel tartozik akkor, ha a felperesnek arzén helyett tévedésből benzint fecskendeznek a karjába. (P. VI. 2892 1934.) A Kúria, úgy, mint a mult évfolyamunk 219. oldalán közölt esetben feladta azt a