Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Külföldi valutára szóló követelések elévülése

168 Az előbbi tekintetében a korlátozás fennforgása nem vitás. Az utóbbi tekintetében azonban a hitelező fellépési joga nincs korlá. tozva. A 16.300/1933. M. E. rendelet 5. §-a szerint az elévülési időbe nem számítható be az az idő, amely alatt a tartozás megfizetése e rendeletekben foglalt tilalom vagy korlátozás alá esik. Nem kétséges tehát, hogy az igény eredeti formájában nem tekinthető elévültnek, annál is inkább, mert az 1290/1933. M. E. rendelet 4. §-a szerint is az adós más teljesítésre, mint a letéthelyezésre, nem köteles. Előáll azonban az a kérdés, hogy az a jogszabály, hogy valaki nem köteles fizetni és ellene bíróilag fellépni nem lehet, az elévülést kizáró tilalomnak tekintendő-e? Ezt a kérdést megoldja a hivatkozott 16.300/1933. M. E. rendelet 5. §-a avval a íormulázással, hogy az elévülést kizárja nemcsupán a tilalom, hanem a „korlátozások tartamára" is. A transformált, vagyis a letétbehelyezés iránti igény tekintetében az elévülés szünetelése bizonyára kétséges, mert hiszen e tekintetben korlátozás nincs. Komplikálja a kérdést még az a körülmény is, hogy a bíróságok állandó s helyes joggyakorlata szerint akkor, ha valaki a letétbehelyezést elmulasztja, ellene az egész követelést érvényesíteni lehet, vagyis a transfermoratoriumi rendelet által felállított korlátok alá esnek s csak annyiban van korlát, amennyiben ezt a 4550/1931. M. E. rendelet a külföldi valutában történt fizetések esetére felállította. S itt megint zsákutcába kerültünk, mert a transfermoratoriumi rendelet hatálya ezekben az esetekben nem lévén alkalmazható, ismét vesződhetünk avval a kérdéssel, hogy az ilyen követelés a 4550/ 1931. M. E. rendelet intézkedései miatt mennyiben évül el. Azt hisszük, hogy itt is rendet kell teremtenünk. Értjük tökéletesen azt, hogy bizonyos érdekek fűződnek a külföldi valutában fennálló követelések lebonyolításához, azonban ott, ahol a behajtási lépések korlátozására szükség van, az elévülés korlátozása is feltétlenül szükséges s ezért gondoskodníok kell az illetékes tényezőknek idevonatkozó jogszabályaink megfelelő kiegészítéséről. Elképzelhető ugyan, hogy a hitelező a transfermoratorium alá eső követelést beperesítí, esetleg a közvetlen végrehajtást megkéri, azután a Magyar Nemzeti Banknak a felfüggesztést kimondó határozata alapján a további eljárást abbanhagyja, azonban ez is oly megoldás, amely nem felel meg az igények természetének s amellett a különböző hatóságokat rengeteg felesleges munkával terheli. Ny. J.