Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Elidegenítési és terhelési tilalom

154 tótlenül csak a megszabott időhatárig érvényesülhet. Ezek szerint az előörökös eladhatná a hagyatéki ingatlant, de a vevő kénytelen volna azzal a veszéllyel számolni, hogy mikor az utóörökösödés időpontja beáll, az ö tulajdonjoga ipso iure feloldódik és a tulajdonjog az utóörökösre átszáll, aki a bekebelezési engedély kiadására őt perrel sikerrel kényszerítheti. Szladits professzor tanítása szerint „az elidegenítés tilalma a dologi várománytól abban különbözik, hogy míg amaz csak az eddigi tulajdoni állapotot rögzíti meg, addig a váromány — a tulajdont másra viszi át". (Dologi Jog, 59. 1.) Igaz, hogy magánjogunk szabálya, hogy az előörökös az örökség állagát fenntartani és az utóörökösre átszármaztatni tartozik. Ez a szabály nem jelent azonban pozitív szolgáltatási kötelezettséget. Az esetek legnagyobb számában az előörökös már nem él, mikor az utóörökös az ingatlant birtokába veszi, mert épp az előörökös halála képezi az utóörökösödés feltótelét. Ha pedig időbelileg van meghatározva az utóörökösödés, előfordulhat, hogy az előörökös előbb hal meg és az örököisei lesznek birtokban, míg az utóörökösödés időpontja beáll. A szabálynak helyes értelmezése azt a kötelezettséget jelenti, hogy az előörökösi nem folytathat rablógazdálkodást, hanem a bonus paterfamilias gondosságával köteles eljárni, a kellő karbantartásra megfelelő gondot fordítani tartozik, azaz az utóörökös jogát és érdekét tisztelni tartozik. Ez a szabály nem az örökösödési jognak egy külön szabálya, hanem az időbelileg korlátolt tulajdon jogi természetéből önként adódik. Összhangban áll ezzel az a másik jogszabály, hogy az előörökös és az utóörökös jogviszonyát a haszonélvező és a tulajdonos jogviszonyának szabályai szerint kell megítélni (Mtj. 2152.). Már a fentebb elmondottak során rámutattunk arra, hogy az előörökös nem haszonélvező, hanem tulajdonos és az utóörökösödés meghiúsulása folytán tulajdonjogának a korlátozása is megszűnik. Gazdaságilag a helyzet azonban úgy alakul, mint a haszonélvező és a tulajdonos között és a gazdasági helyzet jogi konszekvenciáit természetesen le kell vonni. így különösen mikor a beruházások, illetőleg az okozott károk megtérítésének kötelezettségét kell elbírálni. Mindezeknél a szempontoknál lényegtelen azonban, hogy ki az személy szerint, aki birtokban van, még az előörökös vagy már egy harmadik személy, akire ő időleges tulajdonjogát átruházta. Az előadottak arra a következtetésre engednek jutni, hogy az utóörökösödési jogban magában elidegenítési tilalom benn nem foglaltatik. Az a gyakorlat, mely az utóöröklési joggal terhelt ingatlan elidegenítését tiltja, a 74. TÜH.-n alapszik. Nézzük meg tehát, hogy a T. Ü. H. illetőleg annak az indokolása igazolja-e tényleg e gvakorlatot? Szabatosan megformulázott kérdésre keresett a Kúria feleletet és szabatosan megformulázott válaszban meghozta a kívánt határozatot, A kérdés így hangzott: foganatosítható-e végrehajtás oly ingat-