Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Közgyűlési határozat megtámadása

135 szerűen foglalkozott a közigazgatási bíróság ideális feladatával, a bíróság intézményi fejlődésével. Lándzsát tört a közigazgatási jogvédelem elvi kiépítése mellett. Nyíltan utalt arra, hogy a köz­ponti kormányhatalom hatáskörének megnövekedése mellett és ennek ellensúlyozására szükség van a közigazgatási jogvédelem mai rendszerének, amely csak kiemelt esetekre — a szónok ki­tűnő kifejezése szerint ..sávokra" — szorítja a bíróság igénybe­vételét, elejtésére, és a közigazgatási jogvédelemnek az egész vonalon való megteremtésére. A bírói hivatás lélekformáló ere­jét mutatja ez az évnyitó beszéd. Önkéntelenül Jókai ,,Uj föl­desura" jut emlékezetünkbe, amiként a magyar föld a magyar érzést plántálta át az új földesúrba, akként szólal meg ebben a beszédben a volt politikusból a nemzet jogait őrző, a kormány­nyal szemben is féltő bíró. Dr. Degré Miklósnak a budapesti kir. ítélőtábla elnökének két beszédéről is meg kell emlékezni. A tábla évnyitó ülésén jo­gos önérzettel hivatkozhatott a tábla élén eltöltött működésé­nek 10. évfordulójára. Nem véletlen, hogy a táblai elnök beszé­dében, aki egyúttal a bírói és ügyvédi vizsgáló bizottság elnöke is, ezúttal is megszólalt a fiatalság problémája. Természetszerű, hogy ez a kérdés foglalkoztatta a vizsgáló bizottság évnyitó ülésén is. Ha mindenképen helyeslendő is a bíró hűvös és előkelő visszavonulása a politikai mezőkről, a nemzet jövője, életsorsá­nak irányítása az egész nemzet ügye. és a napi eseményeket elmosó, a nemzet nagy céljait szem előtt tartó elgondolások a bírót is joggal foglalkoztatják és épen a nemzet érdekében szük­ségszerű is, hogy az ország fő bíráinak szócsövén keresztül a nemzet jövőjét tekintő, a jog fegyelmezettségében megizmoso­dott bírói lélek a nemzet életének irányításában szóhoz jusson. B. S. Nagy Dezső Bálint doktor közigazgatási bíró. Lapunk olvasói­nak nem szükséges bemutatni dr. Nagy Dezső Bálintot. Sze­mélye mindazok előtt ismert, kik a magyar jogi irodalommal ro­konságot és barátságot tartanak. Mint a Magyar Jogi Szemle szerkesztőjét és a Magyar Jogászegyleti Értekezések és Tanul­mányok szerkesztőjét, valamint a Jogi Hirlap főmunkatársát is­merik azok, kik a magánjogi tudományok művelői, — mint az Illetékügyi Közlöny szerkesztőjét ismerik azok, kik a pénzügyi jog tudományával foglalkoznak. S ha csupán Nagy Dezső Bá­lintról volna szó, akkor be is fejezhetnők mondanivalóinkat e néhány sorral és azzal, hogy kifejezést adunk annak az őszinte örömünknek, hogy a kitüntetés valaki olyat ért, aki egész élete ir.unkálkodásával és elért eredményeivel reászolgált arra a ma­gas bírói pozícióra, amelyben minden bizonnyal ép oly megelé­gedésre fogja teendőit ellátni és a közt szolgálni, mint ahogyan ezt tette nehéz körülmények és még nehezebb feladatok között az ügyvédi karban.

Next

/
Thumbnails
Contents