Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Közgyűlési határozat megtámadása

130 ez eddig sem volt kétes; mindenesetere az hangsúlyoztatott, hogy a részvénytársaság és nem egyik csoportjának érdekét sújtsa a határozat a jó erkölcsökbe ütköző módon. (L. Kuncz: A magyar kereskedelmi- és váltójog vázlata, I. rész 412. old.). Hogy félreértés ne essék: egyáltalán nincs arról szó, hogy a kir. Kúria új jogi elvet mondott ki. Csak annyi történt s ennek őszintén kell örülnünk, hogy legfelsőbb bíróságunk a jogszabály értelmezését és a materiális igazságot ismét közelebb vitte egymáshoz, tette pedig ezt a jogszabály eredeti értelmének megfelelően s a korábbi szűkkeblű magyarázat kibővítésével. Mint mondottuk, a kir. Kúriának ez az állásfoglalása egyszersmind szempontot ad a részvényjogi reform általános kérdésére vonatkozóan is. Előrebocsátjuk, hogy nem vitás előttünk, hogy vannak égető részvény jogi kérdéseink, amelyek szabályozásra várnak. E kérdések főleg azok, amelyek a háborút követő időkben megváltozott és újjáalakulóban levő gazdasági helyzetben merültek fel, amelyekre a törvényhozó egyáltalán nem gondolhatott s amelyek nem szoríthatók a meglevő jogszabályok szűk falai közé. Ellenben ahol csak a viszonyok lettek komplikáltabbak, de maga az alapkérdés megmaradt, aminő az itt tárgyalt megtámadási keresetek kérdése is, ott s ezt véljük igazolhatni a fentiekkel, csínján kell bánnunk meglevő jogszabálvainkkal. Ezt az álláspontot alátámasztva látjuk, ha megnézzük legújabb részvényjogi tervezetünket. Abban a törvénytervezetben, amelyet Kuncz professzor a Jogászegylet részvényjogi bizottságának tanácskozásai után s a német 1931. szeptember 19-iki részvényjogi novella megjelenése után 1932. legelején kibocsátott, a 91-ik §-ban ismét csak a törvénybe vagy az alapszabályokba ütköző közgyűlési határozat megtámadását engedi meg. De így folytatja: „helye van a keresetnek akkor, ha valamely részvényes szavazatával a maga vagy harmadik személy javára a társaságot károsító külön érdeket támogat és az így meghozott határozat alkalmas e cél elérésére." Aki ismeri Kuncz professzor 1926. évi tervezetének indokolását s az ő egész részvényjogi koncepcióját, amelynek idevágó legmélyebb alapelve a részvényesi morálnak újjákeltése s ezen keresztül magának a részvénytársasági formának morálisabb belső tartalommal való megtöltése, az tisztában van azzal, hogy e szövegezés éppen azt célozza, hogy az egyéni és külön érdekeknek a kisebbség rovására való istápolása megakadályoztassék. Ha most ezt összehasonlítjuk a kir. Kúria fenti fogalmazásával, akkor rögtön szemünkbe ötlik, hogy Kuncz professzor fogalmazása sokkal parciálisabb, sokkal kevesebbet bíz a bíróságra és sokkal könnyebben lehetségessé teszi, hogy külön érdeket nem szolgáló, de azért a kisebbségre ártalmas határozatok a megtámadás lehetősége nélkül keresztül csússzanak. A jó erkölcsökbe ütközés magában foglalja, mint éppen fent láttuk, az olyan határozatokat is, amelyek a társaság kárára szolgáló külön érdeket képviselő közgyűlési döntéseket tartalmaznak. Ha tehát szabad valami tanúságot levonni ez összehasonlításból, akkor az csak az lehet, hogy ahol a törvény tágan fogalmaz és e fogalmazásával módot ad