Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Kárelhárítás, kármegosztás, vétekarányosság

bízott marad kötelezettségben a megbízóval szemben. Ennek a jogszabálynak az alapja az, hogy a gyümölcsöztetéssel megbízott bankár a megbízó pénzével a saját javára nyerészkedik." Mindenekelőtt: ha a megbízás úgy szól, — amint normális esetben nem fog úgy szólni —, hogy a megbízott saját javára nyerészkedhet a pénzzel, akkor nem forog fenn megbízás; lehet szerencseszerzödés, vagy közös haszonveszteségre spekulálás, vagy a kölcsönnek egy gyakorlatilag alig előforduló esete, de semmíesetre sem az az ügylet, amelyet az élet pénzkihelyezés alatt ért. Más az, ha a kihelyező maximálja hasznát s a többit a bankárnak igéri. Ez fokozhatja a bankár felelősségét, de nem változtatja meg. A bankár ügyletet létesít vagy ügyletkötési alkalmat közvetít. Felelőssége csak addig terjed, ameddig cselekvőség! köre azt indokolja. Tartozik tehát a rendes kereskedő gondosságával kiválasztani a kölcsönvevő személyét s felel mindazért, amiért a harmadik javára ügyletet kötő a kellő gondosság elmulasztása esetén felelős. Lehet tehát, hogy felelős lesz azért is, ha elvész a pénz; de pusztán megbízotti minőségéből kifolyólag, vagy azért, mert a haszonban részesül, nem felel az elveszésért. Ezért őt felelőssé tenni nem is lehet. Ez annyit jelentene, mint a felelőssége határait a véletlen eseményekig kitolni, ami sem a feleknek nem szándéka, sem a jogrendnek nem intenciója. III. Az elmondottakat összefoglalva: a pénz kihelyezésével megbízott személy —• szabályként — ügyvitelt vállal; ennek körében — ha kereskedelmi ügyletről van szó — a bizományos vagy az alkusz felelőssége alá esik; felelőssége nem terjed odáig, hogy a pénz vétlen elveszéséért is felel, hacsak az eset különös körülményei rendes felelőssége határainak kitolását nem indokolják. Dr. Huppert Leó. Kárelhárítás, kármegosztás, vétekarányosság. A kir. Kúria az 1486 1921. sz. ítéletében plasztikusan kifejtett jogelve, mely szerint: „senki károsodása keletkezését és folyását tétlenül nem nézheti, hanem mindazt ami tehetségében áll, a kár bekövetkezésének elhárítása és az el nem hárított károsodás mértékének lehető csökkentése érdekében elkövetni tartozik", integrális részévé vált az újabb bírói gyakorlatnak, melybe a Jav. 1112. §-ának jogelve: ,,Ha a kár keletkezésére a károsult is közrehatott, habár csak annyiban, hogy a kár elhárítását vagy enyhítését vagy a károsítónak a fenyegető rendkívüli következményekre figyelmeztetését elmulasztotta: a bíróság az eset körülményeinek figyelembevételével — különös tekintettel a felek vétkességére és arra, hogy a kárt túlnyomóan az egyik vagy másik fél okozta, — határozza meg, van-e és mennyiben van helye kártérítésnek", teljes mértékben beleszürődik. A kárelhárító ténykedésben a teljes és részleges elhárítási kötelezettség, ez utóbbi mint a kár-,,enyhítésí" kötelezettség benne foglaltatik. A bekövetkező vagy folyó károsító cselekményeket az erre