Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Külföldi munkavállalók jogviszonyai

111 szempontból nem helytálló és a munkaadó szempontjából méltánytalan. A felmondási időre járó igénynek az a törvényi és jogi indok?, hogy a munkavállaló megélhetését biztosítsa, amíg új állásba juthat. A jelen esetben ez az indok elesik, mert a munkavállalónak Magyarországon új állásban elhelyezkedni nem is lehet, hiszen munkavállalási engedélyét megvonták. Jogszabály továbbá az, hogy a munkaadó ragaszkodhat ahhoz, hogy alkalmazottja a felmondási időt leszolgálja. Ezt a jogát azonban az adott esetben nem gyakorolhatja, mert a munkavállalási engedély megvonása után, tilos a szolgálati viszonyt tovább is fentartani, tehát nincs is lehetősége annak, hogy a munkaadó ezt a jogát gyakorolhassa. Azt is lehetne mondani, hogy ez az igény, mint kártérítés illeti meg a munkavállalót. Ámde milyen alapon tartoznék a munkaadó kártérítéssel? Hiszen őt nem terheli sem vétkesség, sem gondatlanság. Ö megkérte a munkavállalási engedély meghosszabbítását és nem rajta mullott, hogy a hatóság azt nem adta meg. Kártérítési kötelezettségről tehát szó sem lehet. A fentemlített ítéletek indokolásában, arra is történik hivatkozás, hogy a munkaadónak gondolnia kellett volna arra, hogy a meghosszabbítást esetleg nem engedélyezik és ezért módjában állott volna külföldi alkalmazottjának, még az engedély lejárta előtt szabályszerűen felmondani. Azonban ez az indok sem helytálló, mert köztudomás szerint az engedélyeket sokszor 10—15 esetben is minden akadály nélkül meghosszabbítják, néha pedig a hatóság már rövid idő után sem adja mig a meghosszabbítást. A munkaadó tehát nem tudhatja előre, hogy mikor tagadják meg a meghosszabbítást és ezért a fentemlített indokolás szerint, gondosan csak akkor járna el, ha külföldi alkalmazottjának minden három hónapban felmondana. Ilyet pedig a munkaadótól sem a tendelet, sem a bírói gyakorlat nem kívánhat, mert a szolgálati viszonyban megkívánt kölcsönös bizalom nem képzelhető el akkor, ha az alkalmazott állandóan felmondásban van. A felvetett kérdést tehát ezzel elintézni nem lehet. Szerintem csak egy módon lehet a kérdést megnyugtatóan rendezni, és pedig olyképen, hogy a munkavállalási engedélyek meghoszszabbításának megtagadása esetén, a határozatnak úgy kell szólnia, hogy a munkaadónak joga van a munkavállalót még annyi ideig a szolgálatban megtartani, mint amennyi az illető munkavállalónak a fennálló jogszabályok szerint a felmondási ideje, és ezen idő eltelte után a szolgálati viszony megszüntetendő. Ilyen határozat után a munkaadó vagy nyomban elbocsátja alkalmazottját és akkor viseli ennek konzekvenciáit, vagy szabályszerűen felmond külföldi alkalmazottjának és ez esetben megkívánhatja tőle, hogy a felmondási időt letöltse.