Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Pseudo-executio

74 most érintett eseteket kívánja egybefogni a címül választott Pseudo-executio kifejezés. A bírói ténykedéseknek a végrehajtás gondolatkörébe va!ó bevonása nem történik tendencia nélkül, és ha ritkább esetekben is, ezeknek az intézkedéseknek az ítélet végrehajtásához való rokonsága gyakorlatilag is hasznosítható. A telekkönyvi perfeljegyzés egy gyakorlati esetet is szolgáltatott. Felperes eredeti érvénytelenség címén keresetet indított és ezzel kapcsolatban telekkönyvi perfeljegyzést is eszközölt ki. Ez a perfeljegyzés, miután a kereset jogerősen elutasíttatott, a jogerős ítélet alapján töröltetett. Ezt követően a felperes perújítással élt és a perújítási kereset kapcsán újból kérte a per feljegyzését. A tkvi hatóság a perfeljegyzést el is rendelte és a budapesti kir. törvényszék 21. Pf. 3349/1934. sz. határozatával a perfeljegyzés elrendelése ellen irányuló felfolyamodást elutasította. A törvényszék érvelése azon a dogmatikus alapon nyugszik, hogy bár a perújítás bizonyos vonatkozásban rendkívüli jogorvoslatnak tekinthető, a perújítási kereset alapján is helye van a perfeljegyzésnek, mert a tkvi rendtartás 148. §-a az alapper és az újított per között különbséget nem tesz. Tisztában kell lennünk azzal, hogy bár a feljegyzés jogilag elismert intézmény, annak hatálya a forgalom időleges megbénítása. A jogrend általában a forgalomellenesség megakadályozására törekszik és ha kivételesen nyomós okokból állít is fel oly rendelkezéseket, amelyek a forgalmat akadályozzák, vagy gátolják, úgy maguk ezek a szabályok szigorúan megszabott előfeltételeket kívánnak meg és elvi nem kívánatosságuk okából megszorítóan értelmezendők. Kérdéses tehát, hogy ha a jogrend a perfeljegyzés révén a tkvi tulajdonosokat rákényszeríti is szabad mozgásuk korlátolásának tűrésére, ezt azzal a hatálylyal rendeli, hogy a per jogerős elintézése után a tkvi tulajdonosok szabad rendelkezési jogukat visszanyerik. Meggondolandó tehát, hogy a perfeljegyzésnek az újított per során való megismétlése nem veti-e fel ugyanazt a problémát, amiről néhai Fayer László írt büntető jogában azon angol eset kapcsán, hogy az akasztott ember az akasztás után életben maradt. Ha igoz az az érvelés, hogy ő egyszeri akasztásra volt ítélve és ezt kiállván, másodszor fel nem akasztható, a perfeljegyzésre nézve is úgy áll a helyzet, hogy a jogszabály itt is a perfeljegyzés egyszeri, a per tartamára szóló tűrésre kötelezi a tulajdonost. Ha ennek ellenében arra történik utalás, hogy perfeljegyzés megengedése nélkül az újított per valóságos érvényesülése még siker esetén is problematikus (hiszen az újított perek statisztikája szerint az újított per sikere maga is problematikus) és így a perfeljegyzés, mánt szükséges rossz, a másik fél érdekének védelmére elismerendő, akkor is nézetünk szerint helyesebb, míndakét fél érdekeit inkább szemmel tartó megoldás kínálkozik a fent kifejtett Pseudo-executio gondolatmenet vonalán. A kérdésről való beszélgetés során Kovács Marcel hívta fel a figyelmet a Pp. 572. §. 4. bekezdésének rendelkezésére, amelynek értelmében, ha a perújítás sikere az előterjesztett adatokból valószínűnek mutatkozik, a bíróság az alapper-