Polgári jog, 1935 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A váltójogi egyetemlegesség problémája

72 felsorolt tulajdonságai ellenére is kétségkívül vannak olyan tulajdonságai is, amelyek a kötelezettségek egyetemleges természetére vallanak. A helyes megoldást úgy érjük el, ha a váltókötelezettségek elsődleges főtulajdonságából a nyilatkozatok önállóságából indulunk ki. A kérdést ebből a szemszögből vizsgálva, arra a megállapításra jutunk, hogy a) a váltónyilatkozatok mindazon tulajdonságai, amelyeket fentebb, mint a magánjogi egyetemlegesség fogalmával össze nem egyeztethetőket jellemeztünk, kívételnélkül olyanok, amelyek a váltónyilatkozatok primár tulajdonságával, az önállósággal vannak szerves összefüggésben. Az elfogadó fizetési Ígéretének feltétlen és közvetlen volta, szemben a kibocsájtó és forgató feltételes és közvetett fizetési ígéretével. Az egyes váltónyilatkozatok közötti különbözőség az elévülési időt illetőleg stb. stb. Ezek mind a váltónyilatkozatok önállóságából folynak. Ezzel szemben: b) a váltónyilatkozatok azon tulajdonságai, amelyek a nyilatkozatok egyetemlegességi voltára vallanak, kivétel nélkül olyanok, amelyek nem folynak ugyan a váltónyilatkozatok önállóságából, de nem ellenkeznek és összeegyeztethetők az önállósággal. Pl. Nagy Ferenctől nyert ezen megállapítás: ,,az egyetemlegesség lényege: ugyanazon követelés egészben való érvényesíthetése bármelyik váltóadós ellen" szintén oly tulajdonsága a váitónyilatkozatoknak, amelyek nem folynak a nyilatkozatok önállóságából, de azzal összeegyeztethetők. Nézetem szerint tehát: a V. T. 91. §.-ában foglalt azon rendelkezés, mely szerint a „váltókibocsájtó, forgató, elfogadó és kezes a váltó minden birtokosa irányában egyetemlegesen vannak kötelezve" nem feltétlen szabály és csak annyiban áíl meg, amennyiben ezt a váltónyilatkozatok önállósági természete megengedi. Ezen álláspont helyességét egyébként Plósz ama megállapítása is alátámasztani látszik, amely szerint ,,ezen ú. n. egyetemlegesség következményei csak a váltókötelezések önállóságából magyarázhatók." Sőt ha a váltójogi egyetemlegesség legerősebb védelmezőjének Nagy Ferencnek egyes idevágó megállapításait összevetjük, kiolvashatjuk a fenti konklúziót. Mert amig Nagy Ferenc id. munkájának 468. oldalán leszögezi: ,,A kereskedelmi forgalomnak az az elve, mely szerint közös kötelezettségeknél az adóstársak kikötés nélkül is egyetemlegesen felelősek, a váltónál is már rég el van ismerve", addig a 470. oldalon maga is elismeri „hogy az egyetemlegesség általános szabályainak egyszerű átvitele ki van zárva; csakis annyiban lehetséges, amennyiben az az egyes váltókötelezettségek különleges helyzetével nem ellenkezik." Dr. Katona Gábor.