Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Honoracior és közszerzeményi igény

89 nyékre nézve, melyeket az elhunyt férj, mint gabona és marhakereskedő, s főleg mint beiktatott serfőző-mester, a felperes özvegy tettleges közreműködése mellett szerzett — tanuk által különben is igazolva lévén, hogy az örökhagyó ügyvédi gyakorlatot sohasem folytatott", (id. m. 425 1.) Kolosváry idézi a Kúria 7646. sz. 1182. évből származó határozatát, amelyre az idézett szövegben utalás történt. Ugyanily bírói gyakorlatra hivatkozik helyeslően dr. Boda Ernő ,.Magyar házassági vagyonjog" című könyvében is. Dr. Boda szerint: ,,a tudományos qualifikáció egymaga nem elegendő ahhoz, hogy a szerzemény közszerzeményt ne képezzen, hanem kell, hogy a vagyonérték ezen tudományos qualificatio felhasználásával szereztessék". (111. lap.) Az elbírált tényállás nemes ember házasságával kapcsolatosan is felvetődik. Ha nemes ember folytat kereskedelmi tevékenységet, Kolosváry könyve az országbírói értekezlet felfogásául azt vallja, hogy az ,,a különbséget a szerzésmódok qualificatio ján ülepítette le és a nemesi jogot a qui modo liberali acquirant személyi kategóriára nézve, mint általános jogot, és a paraszti jogot a qui illeberoli modo acquirant osztályára mint kölcsönös jogot magyarázta." Majd folytatólag írja: ,,a férji főszerzőség a H. K. első rész 18. címe alapján szintén a szerzésmód sajátságában gyökeredzik." (417. 1.) Ezek alapján tehát a nemes ember kereskedésből eredő szerzeménye ugyancsak közszerzeményként volna elbírálandó. A kérdést tételes jogi vonatkozásain túl érdemes a jog fejlődési tendenciáinak szempontjából vizsgálni. A közszerzeménynek mai szabályozása, amely rosszakaratú vádaskodásra is alapul szolgált, kétségtelenül rendi csökevény, és az MMT. szabályozása jogtörténeti emlékké fogja tenni. Jogi fejlődésünk irányvonala ezen a ponton vita nélkül megállapítható. A közszerzemény általános elve irányában már az országbírói értekezlet idején Tóth Lőrinc a közszerzeményi szabályozásnak rendi különbözőségét „botránkoztató anarchizmus"-nak mondotta. (Kolosváry idézett munka 116. lap). A jogszabályok eltűnésének azon felső foka mellett, amelyet a kinyilvánított desuctudo jelez, az eltűnésnek alsóbb fokozatai is vannak, amikor a jogszabály hatályossága kétséges, elmosódott. Viszont — amire Vladár Gábor mutatott rá Jogászegyleti előadásában (Jogászegyleti értekezések I. évf, 3. szám 295. lap) a jogszabályok még hatályuk megszűnése után is tovább hatályosulnak", amint Vladár jellemző kifejezése mondja, ,,sírontúli életet élnek", amikor pl. bírói gyakorlatunk az alkalmazandó jogtétel keresése közben megszűnt jogszabályokból vezeti le, hogy mi felel meg a magyar jog szellemének. A jogszabályok életképessége, virulentiája nem egységes. A botbüntetés az 1920. évi XV. t.-c. révén átmenetileg része voU a magyar ius scriptumnak — a gyakorlati jogélet elmosta a botbüntetést visszaállító jogszabályt. De a jogszabályok virulenciája nemcsak negatíve hat — az elmosódás, elhalkulás, a nyilt desuctudó irányában. Ami a közszerzeményi joggyakorlatot illeti — abban, ha nem is kivétel nélkül — erősen tükröződik