Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A 60. és 61. sz. jogegységi határozat. (Biztosítási jog)

82 gyen kényszeríthető. Minden jogi megfontolás nélkül csupán a józan ész kényszerítő parancsára hallgatva, ez elképzelhető még ott, ahol a határozat hatálybalépése után saját hibájából késett el a biztosító a felhívással, képtelenség azonban ott, ahol az újonnan megállapított határidőről nem tudva, annak megállapításakor már is elkésett. (Eltekintve attól, hogy ilyen bifurkáció természetesen lehetetlen.) Első felületes szemlélet azonban erre enged következtetni, miután az elkésett és így hatálytalan felszólítás még az elállás jogát sem látszik biztosítani. Ebből a méltánytalan és a jogrendszer alapelveivel ellentétes helyzetből kivezető utat csak a határozat indokolásának figyelembevétele és egyedül lehetséges magyarázata útján találunk. Az indokolás szerint: Az ezt5) meghaladó késedelemmel elküldött felhívó levél nem alkalmas arra, hogy fenntartsa a biztosító számára az 1927: X. t.-c. 5. §. 2. bekezdésében engedett azt a lehetőséget, hogy a szerződés teljesítését követelje." A felhívott törvényhely azonban két lehetőséget enged és ezek közül a második a szerződéstől való kifejezett elállás lehetősége. Abból tehát, hogy a határozat indokolása ezek közül kiemeli a perlési lehetőséget mint olyant, amely a felhívás elkésése esetén elenyészik, nem lehet más következtetésre jutni, mint hogy a felhívás szerződésmegszüntető hatálya elkésettség esetén is fennmarad úgy, hogy tehát az elkésett felhívás csak relatíve, a teljesítés követelése tekintetében hatálytalan, Anticipálva ennek a véleményünk szerint egyedül jogszerű és méltányos álláspontnak bírói elfogadását, további probléma merül fel abban a tekintetben, hogy a szerződés megszűnése automatikusan az 5. §. 3. pontja értelmében következik-e be, vagy a 2. bek.-ben körülírt eljárás, a biztosító részéről való rögtöni hatályú felmondás kifejezett jogcselekménye szükséges-e. Az 5. §. 3. bek. szerint ugyanis: ,,Ha a biztosító díjkövetelését az utólagos teljesítésre engedett határidő eltelte után további 60 nap alatt bírói úton nem érvényesíti, a szerződést e határidő utolsó napjával megszűntnek kell tekinteni." Legalább is erősen kétséges szerintünk, hogy a nem perlés utaló magatartása által bekövetkező szerződésmegszűnés beállhat-e akkor, amikor a díjkövetelés a felhívás elkésettségének új fogalma értelmében bírói úton amúgy sem érvényesíthető. Ha tehát a biztosító egy elkésve elküldött felhívás után nem perel, akkor nem a neki adott facultas alternatívával él, mert nyilvánvaló, hogy a díjkövetelés már nem perelhető. Az eddigi tényleges állapottal szemben tehát a jövőben kifejezett elállás lesz szükséges az esetek túlnyomó részében ahhoz, hogy a biztosítási szerződés díjnemfizetés miatt hatályát veszítse. Az ismertetett helyzet után új jelentőséget kap egy egyedül álló törvényszéki ítélet, melyet felsőbb bíróság mindeddig sem nem confirmált, sem dezavuált. A 35 Pf. 5148/1929. számú ítélet úgy döntött, hogy a biz7') T. i. 30 napot.