Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A gazdák szükségjoga. A védett gazdaadóst a végrehajtás során illető kedvezmények

65 felosztása esetén a hitelező esetleg fennmaradó követelésére már nem találhat fedezetet, ennélfogva e rendelet kiegészítéseként a 16301/1933. M. E. sz. r. kimondta, hogy az ilyen tartozással terhelt vagyonnak bírói felosztásánál a sorozandó követelésnek pengőre való átszámításában 0.26315789 gramm finom aranyat egy pengővel kell egyenlőnek venni, és az így kiszámított pengőösszegből egyelőre bírói letétben kell tartani a szóbajöhető különmbözetet, vagyis annyit, mint amennyivel ez az öszeg meghaladja a hivatalos pengő árfolyam szerinti pengőösszeget. Tárgytalanná válik azonban ezen hitelező-biztosítás, és ennélfogva mellőzni kell a külömbözetnek bírói letétben tartását, ha a felosztásban az érdekeltek megegyeznek. Aranyban teljesítendő fizetések. A 410/1932. M. E. sz. rendelet (az alábbiakban: alaprendelet) megengedte, hogy az adós aranyban vagy aranyértékben teljesítendő tartozását a pengőérték törvényes fizetési eszközeivel teljesíthesse. E rendelet hatályát — közbenső meghosszabbítás után —, a 16310/1933. M. E. sz. r. (az alábiakban: R.) 1934. december 22-ig meghosszabbította. Az alaprendelet nem kényszerítette a hitelezőt a teljesítés elfogadására, hanem megengedte neki, hogy a fizetés elhalasztását kívánhassa, de ha a hitelező ezen jogával élt, az alaprendelet hatályának megszűntéig fizetést nem követelhetett. Ebből már most az folyt volna, hogy az a hitelező, aki az alaprendeletben adott halasztási jogával élt, az alaprendelet hatályának meghosszabbítása folytán 1934. december 22-ig sem kívánhatna (persze pengőegyenértékben) fizetést. Miután a R. ezt a jogkövetkezményt levonni nem akarta, kimondotta, hogy az előzően halasztást gyakorló hitelező 1934. január 23-ig közölheti adósával, hogy pengőértékben való fizetést követel. A kereskedői mérleg valódiságának helyreállításáról szóló 7000/1925. P. M. sz. r. (az alábbiakban: R.) a szövetkezetekre is kötelezővé tette, hogy az 1925. üzletév első napjának vagyonállagáról új értékelés alapján pengőértékben szerkesszen megnyitó leltárt és mérleget. A R. 26. §-a pedig — az ekként átmentettnek jelentkező értéklehetőségekre figyelemmel — elrendelte, hogy a szövetkezetnek az új átértékelés alapján pengőértékben szerkesztett mérlege alapján mutatkozó tiszta vagyonnak az üzletrésztőke összegét meghaladó részét legalább felerészben az üzletrészek felértékelésére kell felhasználni. Hogy azonban a felértékelt üzletrészek tömeges felmondhatása a szövetkezetet válságos helyzetbe ne juttathassa, a R. 32. §-a kimondotta, hogy a közgyűlés egyszerű többsége elhatározhatja, hogy a szövetkezetből kivált tag va£y jogutóda a kiválás évéről szóló üzletrészének kifizetését 1930. december 31-e előtt nem követelheti, sőt e határidőt, a háromnegyed többség legfeljebb három évvel meg is hosszabbíthatja. E három év legkésőbb 1933. december végén lejárván, a december 22-én életbelépett 2400/1933. P. M. sz. rendelet kimondotta, hogy a szövetkezetből kivált tag vagy jogutóda üzletrészének kifizeté9