Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A fővárosi lakbérleti szabályrendelet és az ügyvédség

596 szabályrendelet 56. §-ának első bekezdése a házkezelöre vonatkozólag következőképen intézkedik: ,,A házkezelö (házgondnok) a bérbeadónak (házhaszonbérlőnek) a meghatalmazottja és jogosult a bérbeadót az ingatlan kezelcsébő1 eredő ügyekben bíróság vagy más hatóság előtt képviselni, továbbá annak nevében a bérleti jogviszonyra vonatkozó, valamint a ház kezelésével járó minden jognyilatkozatot, jogi cselekményt és intézkedést megtenni." A szabályrendelet ezen intézkedéséhez semmiféle megjegyzést nem íüz abban a vonatkozásban, hogy a házkezelő milyen végzettségű, illetve milyen foglalkozású személy lehet. Már pedig, ha a szabályrendeletnek ezen rendelkezését csak futólag tekintjük is át, úgy világosan állapíthatjuk meg, hogy a házkezelőnek olyan jogokat és munkaterületeket biztosít, amelyet tulajdonképen törvény szerint és foglalkozás alapján csakis és egyedül az ügyvédségnek lenne joga ellátni. De ennek ellenére a rendelet egy szóval sem említi, hogy a szabályozott házkezelői munkakört csak bejegyzett ügyvéd láthatja el, sem pedig arról nem tesz említést, hogy az ilyen jogi munkálatok elvégzésének szükségességekor a nem ügyvéd házkezelő ezen jogi munkálatok elvégzésére ügyvéd közbenjárását köteles igénybevenni. Minthogy a szabályrendelet nem említi, hogy a szabályozott házkezelői munkálatokat milyen végzettségű és foglalkozású házkezelő végezheti el, következik, hogy egy analfabéta személy is kifejtheti a házkezelői tevékenységet akkor, amikor a szabályrendelet 57. §-a még a házfelügyelőtől is megkíván bizonyos feltételeket. így többek között megkívánja, hogy az magyar állampolgár, önjogú, magyarul beszélni és írni tudó stb. legyen. Ezt a lehetetlen elgondolást semmivel sem lehet megmagyarázni. Miért kíván meg bizonyos feltételeket a házfelügyelőtől, aki a házban tulajdonképen csak a tisztaság és a rend fenntartása végett van s semmi komoly szakképzettséget kívánó tevékenységet nem fejt ki, és miért nem kíván meg bizonyos feltételt a házkezelőtől, aki a szabályrendelet szövegezése szerint a bérbeadónak a legteljesebb mértékben helyettese, képviselője és komoly anyagi és jogi érdekei fölött rendelkezik s amellett kifejezetten ügyvédi szakképzettséget igénylő tevékenységet fejt ki. A szabályrendelet ezen visszásságától eltekintve, rendelkezéseivel a célszerűségen kívül tételes törvénnyel is ellenkezik. Az 1934. évi III. t.-c. szerint a zugírászat vétségét követi el az, aki díjért vagy bármi más ellenszolgáltatásért bíróság vagy más hatóság előtt mást képvisel, más részére beadványt, vagy okiratot szerkeszt, anélkül, hogy ily cselekmények végzésére, mint bejegyzett ügyvéd, vagy — bár mint nem bejegyzett ügyvéd — a Pp. 95. és 97. §-ai, avagy más jogszabály alapján jogosult volna. A Pp. 95. §-ának második bekezdése a házkezelőnek a képviseleti jogot csak a járásbíróság előtt adja meg, ahol az ügyvédi képviselet legnagyobbrészt amúgy sem kötelező, de viszont itt is megkívánja, hogy a házkezelö a bérbeadóval szoros szolgálati viszonyban álljon. A zugírászatról szóló törvény rendelkezéséből és intenciójából, de a Pp. 95. §-ából is kitűnik, hogy a szabályrendeletnek a házkezelőre vonatkozó rendelkezése aggályos, sőt törvényellenes. A lakbérleti szabályrendeletnek 56. §-a nem hogy megszorítaná a házkezelő perbeli és egyéb képviseleti jogát, hanem törvényellenesen kiterjeszti és nemcsak azt engedi meg, hogy a bérbeadót a járásbíróság előtt képviselheti, hanem megengedi azt is, hogy az ingatlan kezeléséből eredő ügyekben minden bíróság és minden hatóság előtt képviselje, továbbá, hogy minden jogi cselekményt, nyilatkozatot és intéz-