Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslat

594 a törvényjavaslat jelentős enyhítésekkel viszi át a gyakorlatba, amennyiben gondoskodás történik arról, hogy a járulékoknak, valamint bizonyos kockázati díjnak a halálesettől számított három hónap alatt történő megfizetése esetén a szünetelő jogú ügyvéd hátramaradottja részesüljön az intézeti ellátásban, de magának a szünetelő jogú ügyvédnek is módjában áll a törlési eljárás befejezése előtt kellő teljesítéssel a szünetelés joghátrányait elhárítani. Az 1933. évi december 31-ig felgyülemlett hátralékok tekintetében a törvényjavaslat kifejezetten fenntartja az 1934: II. t.-c. 16. §-át, melynek értelmében a hátralékos tagok a hátralékot kamatmentesen öt egyenlő évi részletben fizethetik; kiegészíti azonban azzal, hogy ha a hátralékos a részletet egy év alatt az esedékességtől számítva ki nem fizeti, akkor szünetelés nélkül nyomban törlésnek van helye, míg a tagsági jogok szünetelése az egyévi idő leteltével már a törlés előtt beáll. Az Intézet szervezete lényegében a régi marad, mindössze kisebb jelentőségű változások esnek rajta, így pl. negatív értelemben, hogy kamarai elnököt, elnökhelyettest vagy pénztárost nem lehet intézeti tisztviselővé választani: ezt az intézkedést csak helyeselhetjük, nemcsak azért, mert elvileg kizárja, hogy az intézet vezetőségének személyében ellenérdekűség állhasson elő intézet és kamara között, de azért is, mert ügyvédi közérdek kívánja, hogy a kari társadalom minél több tagja foglalkozzék ügyvédi problémákkal s így az ,,álláshalmozás", a legmesszebbmenő módon kerülendő. Az is természetes intézkedése a javaslatnak, hogy az intézet határozatainak meghozatalában oly tag nem vehet részt, aki az intézeti díjak megfizetését esedékességkor elmulasztotta. Új intézmény lesz és nyilván a nyugdíjintézet népszerűségét kívánja fokozni, hogy minden kamara egy-egy bizottságot tartozik felállítani, amely a helyi viszonyokról és óhajokról az intézet elnökségét félévenként értesíti. Nézetünk szerint e külön szerv felállítása nélkül is megfelelt volna erre a célra a közgyűlés, de csak úgy, ha nem nagy időközökben, rendszerint esztendőnként egyszer, hanem sűrűbben tartaná tanácskozásait, úgy, hogy a Kar és az Intézet közti kapcsolat a mainál sokkal élénkebb lenne. Az intézeti szolgáltatások tekintetében a javaslat kitért az ügyvéditársadalom évek óta legjobban ihánytorgatott problémájának egyik vagy másik irányban való eldöntése elől, amennyiben az alapszabályokra bízta azt, hogy az intézettől járó szolgáltatásokat az intézet milyen rendszer szerint kívánja biztosítani, nevezetesen, hogy várományfedezeti, tőkefedezeti, felosztó, kirovó vagy mily más rendszert óhajt-e követni? Tudjuk, hogy évről-évre mind szenvedélyesebb felszólalások történtek ügyvédi kamarai közgyűléseken és ügyvédi értekezleteken ebben a sok vihart látott kérdésben: pro és kontra támadták és védték a régi törvényben matematikai táblázaton alapuló tőkekonzerváló rendszert. Á javaslat e kérdés megoldását teljesen az intézet önkormányzatára bízza, azzal az átmeneti korlátozással, hogy az 1934—1938. évek tartamára 80, 90, 100,