Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

581 nek az Ügyvédi Közlöny f. évi óktóber 20-iki számában megjelent cikke. Határozatlan időre szóló társasági szerződésnél, ahol a felek az írásba foglalást kikötötték, vélelmezni kell, hogy az írásba foglalás érvényi kellék, mert józanul alig tételezhető fel valakiről, hogy ily viszonyba a jogok és kötelezettségek szigorú körülírása nélkül belépni hajlandó legyen, írásba foglalás nélkül a társaság annak dacára sem jött létre, hogy a peres felek egyízben áruk szállítására együttesen tettek ajánlatot. (P. IV. 6572/1933.) Mennyivel más szemmel nézi ez az ítélet az életviszonyokat, mint kereskedelmi törvényünk, amely 64. §-ának második bekezdésében kimondja azt, hogy a társasági szerződés létrejöttéhez okirat nem szükséges,. A P. VI. 1724/1934. sz, ítélet megállapítja annak a villanytelepnek kártérítési kötelezettségét, amely a lakásának áramdíjával hátralékos felperes üzletének villamos áramát is kikapcsolta, holott a felperes az üzleti villanyszámlával hátralékban nem volt, A Kúria kimondta, hogy a villanytelep jogosulatlan önsegélyével szemben a károsult nem volt kárenyhítésre kötelezve olymódon, hogy a villanytelep utóbb elég nagy mértékben túlzottnak bizonyult követelését kifizeti és a kárösszeg sincs maximálva avval az összeggel, amellyel a károsítás elhárítható lett volna. A P. I. 2412/1934. sz. ítélet az iskolai internátus felelősségét állapította meg avval a tanulóval szemben, aki egy diáktársa által eldobott diszkosztói szenvedett sérüléseket, mivel a baleset idején az udvaron felügyelő nem volt és így történhetett meg, hogy a sérülést okozó növendék az intézeti szabályok ellenére hozzájutott ehhez a sportszerhez. A P. I. 262/1934. sz. ítélet szerint a hasznos háziállatért az állattartó csak szándékosság vagy gondatlanság esetében felel. Ez az álláspont megfelel az 528. E. H.-nak. A P. VI. 120/1934. sz. ítélet szerint az adóbehajtással okozott károk megtérítése iránti igény rendes bíróság elé tartozik. Ez a döntés örvendetes eltérést mutat fel egyes korábbi ellentétes értelmű határozatoktól (J. H. 1934. 71., P. I. 1117/1933.; ellenkezőleg a kincstárra nézve a P. VI. 784/1932. sz. ítélet — JH. VI. 1303. —, amely azonban az adóbehajtó közeg elleni igényt közigazgatási útra tartozónak mondja ki. Erre a disztinkcióra a K. K. H. Ö. 131. §-a szerintem nem eléggé világos szövegezése nyújtott a bíróságnak alapot). vV