Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

568 a korlátozások alkalmazása szempontjából a fenti időpont után az eredeti adós mellé a tartozási viszonyba belépett újabb adósokkal (kezesekkel, váltókötelezettekkel) szemben is az az irányadó, hogy a követelés a főadóssal szemben mikor keletkezett. Ha a felperes és alperes a már az 1932. március 31. előtt keletkezett, utóbbival szemben fennálló felperesi követelésre nézve az említett időpont után számoltak is össze és alperes az összeszámolás eredményekép jelentkező, addig nem váltón alapuló felperesi követeléséről váltót adott is a felperesnek és azt váltóadóskép kívüle még mások is aláírták, akik addig adóskép nem szerepeltek, ezen a váltón alapuló követelés egyik váltóadóssal szemben sem minősül az említett korlátozások szempontjából az 1932. évi március 31. után keletkezett magánjogi követelésnek és így az a váltóadósok egyikével szemben sem lesz a hivatkozott rendelet §. 3. pontja által az említett korlátozások alól kivett követelés (pécsi it. tábla P. II. 1177/1934/18.). A szállítmány feladása 1932. március 23-án történt, ennélfogva a díjmentesítő számla szerint bérmentesítetlenül maradt végrehajtási összegre vonatkozó követelés a feladás napján, azaz 1932. március 31-ét megelőző időben keletkezett s így erre a R. 14. §-ának kivételes rendelkezése ki nem terjed (budapesti központi jb. P. I. 521.913/1932/5.). A követelés nem az annak behajtására irányuló perben hozott határozathozatalkor vagy egyességkötéskor keletkezik, mert ekkor csak érvényesíthetővé válik. Ha a követelés megbízási szerződésen alapul, a díjazásra és készkiadások megtérítésére vonatkozó követelés^ keletkezése a szerződésből folyó ténykedések elvégzésével válik esedékessé (budapesti tsz. 21. Pf. 3925/1934/10.) Az ügyvédi ténykedések ellenértékéhez való igény a megbízás adásának időpontjában válik létezővé, az e díjak perbeli érvényesítése során felmerülő perköltségekért való felelősség pedig a keresetindítással keletkezik; minthogy felperes az 1911—15. években alperes megbízásából végzett ügyvédi ténykedések dijai iránt 1929. évben indított keresetet, e díj és a perben felmerült költségkövetelés a végrehajtási korlátozások alól kivett követelésnek nem tekinthető, annak ellenére sem, hogy a díj és perköltségek összegét a kir. ítélőtábla 1933. október 13-án kelt ítéletében állapította meg (szegedi it. tábla P. I. 1148/1934/103.). Az ügyvédi díj és készkiadás iránti követelés nem akkor keletkezik, amikor azt a bíróság megállapítja vagy megítéli, hanem akkor, amikor az ügyvédi ténykedés vagy a készkiadás felmerült (pécsi it. tábla P. II. 641/1934/29.). Azonban az ellenféltől megillető perköltségkövetelés, minthogy a költség viselésének sorsa és az ellenfél által viselendő perköltség összege rendszerint az érdemi döntés eredményéhez igazodik, akkor keletkezettnek tekintendő, mikor a perbeli vitát a bíróság végérvényesen eldönti (pécsi it. tábla P. I. 637/1934/69.; P. II. 1239/1934/16.). A tőketartozás perlésével felmerült perköltségkövetelés a főkövetelés sorsát osztja s minthogy a főkövetelésre nincs megállapítva, hogy végrehajtási korlátozás alá nem esnék, ezt a járulékát tevő költségkövetelésre vonatkozóan sem lehet megállapítani (pécsi it. tábla P. III. 1048/1934/24.). Ha