Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Az utóajánlati árverés

539 hozza meg elutasító végzését, amely ellen természetesen további felfolyamodással lehet élni az utóajánlattevőnek, ha már a korábbi végzés jogerőre emelkedett. A bírói gyakorlat ennek folytán lehetővé tette azt, hogy az utóajánlat benyújtása a végrehajtást szenvedő részéről egy kitűnő elhúzási eszköz legyen, másrészt pedig lehetővé tette azt is, hogy az utóajánlattevő a hitelezők terhére spekulálhasson. Az utóajánlattevő ugyanis nem teljes összegű bánatpénz letétele mellett megteszi az utóajánlatát. A bíróság aztán felhívja bánatpénz kiegészítésére, amit ő felfolyamodik. Ha a felfolyamodás elintézéséig, — ami különösebb sürgetés nélkül legalább is 6 hónapot tesz ki, — az ingatlanok értéke emelkedik, ez esetben kiegészíti a bánatpénzét. Ha pedig nem emelkedik az ingatlanok értéke, akkor visszakapja bánatpénzét, sőt esetleg a végrehajtást szenvedő köszönetén kívül attól még anyagi ellenszolgáltatást is kap, mert az árverés jogerőre emelkedését jó ideig kitolta és a végrehajtatóknak nincs is módjában az utóajánlattevő ezen eljárását megakadályozni. Egy konkrét ügy kapcsán a végrehajtató bírói végzés meghozatala után, mint megbízás nélkül ügyvivő, az árverési bánatpénzt kiegészítette és kérte, hogy ennek alapján a telekkönyvi hatóság az utóajánlatot fogadja el. Az I—ILI. ker. kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság, 21.864/1932. tk. sz. végzésével ezt a kérelmet teljesíthetőnek nem találta, mondván: ,,Az utóajánlati ígéret és ezzel kapcsolatban az utóajánlat kiegészítése (helyesebben az utóajánlati bánatpénz kiegészítése) kifejezetten az utóajánlattevő magánügye, amelyben harmadik személyek az utóajánlattevőt súlyosan kötelezőleg be nem folyhatnak. Tisztán az utóajánlattevőt illeti meg annak a kérdésnek eldöntése, hogy a kért kiegészítéssel utóajánlatát hatályossá kívánja-e 'tenni, vagy pedig a változott gazdasági viszonyokra, esetleg tehát változott egyéni körülményeire tekintettel utóajánlatát fenntartani kívánja-e, vagy sem. Ebben a tisztán utóajánlattevő magánügyében harmadik személyeknek beleszólása nincs." A budapesti kir. Törvényszék, mint felfolyamodási bíróság, 21. Pf. 2382/1933. sz. határozatával a telekkönyvi hatóság végzését helybenhagyta, kimondván, hogy ,,az utóajánlattevő helyzete adott vonatkozásban ugyanolyan, mint más árverelőé, reá is áll tehát az a szabály, hogy addig, míg a megfelelő bánatpénzt le nem tette, ígéretet sem tehet, illetve Ígérete figyelembe nem vehető és minthogy a Vh. nov. 4. §-a szerint az utóajánlattétel végső határideje az árverést követő 15 nap, ha ez időpontig az előírt bánatpénzt le nem tette, ígérete figyelembe nem vehető." (A végzés utolsó részére vonatkozólag az az érdekes, hogy a kir. Törvényszék ugyanezen tanácsa ebben az ügyben is, de állandóan újabb határidőt ad az utóajánlattevőnek a 15 nap eltelte után is a bánatpénznek kiegészítésére.) Az utóajánlattevinek a Végarehajtási Novella 27. §Ma 15 nap gondolkodási időt ad arra, hogy az összes körülmények mérlegelésével és a törvényes következmények meggondolásá3