Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Kártérítési felelősség antiszociális magatartásért

43 geance ou par son imprudence." Ezen paragrafusok szövege meglehetősen tág interpretációs lehetőségeket enged. Kereteikbe sok minden beleeilleszthető.) A francia joggyakorlatban a fenti álláspont eddig nem hatolt keresztül. A Cour de Cassation azonban nemrégiben kártérítésre kötelezte a bérbeadót, mert lakójának kérését, hogy nála való bérlői mivoltát írásban igazolja, azzal az indokolással, hogy őt erre semmiféle jogszabály nem kötelezi, megtagadta s ezáltal a bérlőnek kárt okozott. Megjegyezzük, hogy a fent ismertetett „devoir d'assistance"szal némi affinitásban látszik állani a M. M. T.-nek a kárenyhítési kötelezettségről szóló 1112. §-a, amely kimondja, hogy a kártérítés megállapíthatósága és összegszerűsége szempontjából figyelembe veendő, ha a károsult a károsítónak az általa tudott fenyegető következményekre való figyelmeztetését elmulasztotta. A Kúria egyébként az elvi döntések egész sorában tette magáévá ezt a felfogást. Hasonló gondolatmenet látszik továbbá az alapjául szolgálni a harmadik személy okiratfelmutatási kötelezettségét konstituáló és a M. M. T. 1747. §-ában foglalt szabálynak. Ez a szabály egyébként a tanú okiratfelmutatási kötelezettsége kapcsán a Pp. 308. §-ában is kifejezésre jut, sőt, ezen törvényszakasz utolsó bekezdése utal is arra a kártérítési kötelezettségre, amely a tanút a felmutatási kötelezettség alaptalan megtagadása esetén terhelheti. Ide, a „devoir d'assistance" körébe tartozik ezenkívül a magánjogi végszükség esete (M. M. T. 497. §., német B. G. B. 904. §., svájci B. G. B. 52. §.), az „expropriation pour cause d'utilité privée", amint Demogue nevezi. Az ezen joggal való élés, csakúgy, mint a joggal való élésnek a tulajdonos által való jogtalan megakadályozása kártérítési kötelezettséget von maga után. „Man mag sich angriffsweise retten, aber auf eigene Gefahr" (Unger). Az idegen dolog felhasználása által a tulajdonos számára előállott kár objektív összege a felhasználó által megtérítendő. A kártérítés iránti jogot a doktrína itt a jogtalan gazdagodásra alapítja, mert a más dolgának feláldozása által a saját dolgát megmentő ezzel a dologgal gazdagodott. (Klupkens és Campion). Másrészről viszont, — mint már érintettük, — kártérítésre kötelezhetőnek kell lennie a felhasználni kívánt dolog tulajdonosának is, ha az a dolog átengedését jogtalanul, (a kritériumok fennforgása esetén), megtagadja. A kártérítés a segítség megtagadása következtében beállott kár összegéig terjedhet. Említsük meg még, mint hasonló természetű, szociális alaptónusú jogintézményeket: a szükségbeli útat, a szomszédjogot és általában a szolgalmi jogokat. íme tehát néhány példa: hogy töri át az érdekek rideg matematikáját a szociáletikai szempont, kapcsolatban tartván imigyen a magánjogot minden jogok eredendő forrásával és egyedüli igazolójával: az erkölccsel. Dr. Mittler Hugó.