Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Ingó jelzálogjog tűzifára

214 zálog alapítását engedi az eladó fatermelö birtokában maradt a vevő által elzálogosított kitermelt tűzifára. Jogszabályaink ily irányú fejlődésének csak örülni lehet. Az ingó jelzálogjog ahogy azt az 1926. évi javaslat akarta, túlságos tág. A mezőgazdaság gépi felszerelése, a kereskedelmi vállalat üzleti berendezése, az ipari vállalat gép-parkja alkalmasak ily intézmény tárgyaiul; de már a mezőgazdaság állatállománya, a kereskedelmi és ipari vállalat árúkészlete s magának a kereskedelmi vállalatnak mint üzletnek az elzálogosítása alkalmatlan arra, hogy záloglajstromba való bevezetés, illetve a változások bevezetésének tárgyául szolgáljon, ami nélkül pedig sem a hitelező, sem a közhitel biztonsága garantálható nem volna. A tüzifajelzálog létesítésével kapcsolatosan két kérdésre kívánunk kitérni. Az ingó jelzálogjogot létesítő eddigi szabályok érintetlenül hagyták a K. T. 299. §-át. Az 1928: XXI. t.-c. 5. §-a kifejezetten ki is mondja ezt, mikor megengedi, hogy a lekötött ingó vagyontárgyak elzálogosíttassanak vagy elídegeníttesseriek. Az id. rend. 2. §>-a evvel szemben kimondja, hogy aki az ingó zálogjogot engedett fatermelőkre a lajstromba bevezetés után a tűzifát megveszi, nem jóhiszemű szerző.1) Ez ellen a szabály ellen sem lehetne kifogást emelni, ha csak nagyobb menynyiségek vételére vagy elzálogosítására vonatkoznék. Ha pl. 100 mm.-án felüli vételre a R. kimondaná e szabályt, — úgy nem volna kifogás emelhető ellene, mert oly természetű tudakozódást, az erdőhivatali lajstrom megtekintését kívánja meg, amely könnyen eszközölhető; s ezt is megkönnyíti negatív bizonyítvány kiállításának lehetőségével; a R. azonban kereskedő részéről bármely mennyiség vétele esetére megtagadja a K. T. 299. §. szabályának védelmét, ami azt jelenti, hogy ha a fürésztulajdonos fatermelö Budapesten a fakereskedelmí csarnokban száz 50 q.-ás tételben eladja termelését, amelyet elzálogosított, akkor az érdekelt kereskedők az erdőhivatalnál való tudakozódás híjján, nem jóhiszemű szerzők, ennek minden konzekvenciájával. Helyesnek tartottuk volna, ha erészben mód adatott volna átmeneti idő teremtésével, hogy e szabály átmenjen a köztudatba. Az első időkben súlyos és igaztalan károkat okozhat. A második kérdés, amely az 1710/1934. M. E. sz. rendelettel kapcsolatosan felmerül, az 5. §. ut. bek.-ével kapcsolatos. E hely úgy rendelkezik, hogy: ,,a közadók módjára vezetett végrehajtás során igénybevehető jogorvoslatokra a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések irányadók." Nem lehet mellőzni, hogy ugyané szakasz előző két bek.-e kivételes jogorvoslatot biztosít a vevőnek és zálogos hitelezőnek oly irányban, hogy, ha lefoglalták az eladó termelőnél a megvett, illetve zálogul lekötött tűzifát, igényüket nem kötelesek dologi jogukra alapított igénykeresettel érvényesíteni, hanem előterjesztéssel élhetnek, melynek határideje az igénybejelentési fel*) Fatermelö alatt azt a rendszerinti termelőt értjük, aki kitermeli s gőzfűrészén feldolgozza termeivényét. (K. T. 259. §.)