Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Kísérletek a mezőgazdasági hitel felélesztésére

203 meghozatalát, amely törvény címe szerint „az üzleti hirdetések korlátozása és a Tvt. módosítása" tárgyában kelt. Az Üht. részletesen — elvilegesen és több ponton kazuisztikusan is — meghatározza, mily tárgyú és jellegű üzleti hirdetést tilalmaz; ezeket tisztességtelen versenytényeknek tekinti és ugyanoly kereiek közt (abbanhagyás, eltiltás, kártérítés, büntetési szankciók, zárlat, ideiglenes intézkedés) nyújt ellenük védelmet az azáltal sérelmet szenvedő versenytársaknak, mint amelyekben a Tvt. az ott szabályozott tisztességtelen versenytények ellen. Szabályozza azt is. hogy az egyébként mengedett hirdetések közül melyek esnek és miféle hatósági engedély alá és melyekhez nem szükséges hatósági engedély. A Tvt. szerint az e törvénybe ütköző cselekmény által érintett szakegyesületek bármelyike követelhetett abbanhagyást, és volt magánindítványra jogosult. Miután azonban erészben a gyakorlatban az a visszásság volt észlelhető, hogy tényleges működést ki nem fejtő és csak formálisan létező szakegyesületek is léptek fel keresettel: az Üht. kimondotta, hogy csak valósággal működő gazdasági szakegyesületek és ennélfogva csakis azok fognak aktorátussal bírni, amelyek felvétetnek azon jegyzékbe, amelyet a ker. és iparkamarák meghallgatása után a ker. miniszter felállít. Továbbá: Előfordult, hogy amikor valamely kereskedő ellen a Tvt. alapján eljárást indítottak, sok más versenytársa külön perrel rohanta meg, holott a törvénybe ütköző magatartás eltiltása az első felperes fellépésére is bekövetkezett és ez már a többieknek is kellő védelmet nyújtott. A pusztán zaklatást és költségokozást célzó ezen eljárást megakadályozandó, kimondotta az Üht. egyik rendelkezése, hogy ha tisztességtelen verseny abbanhagyása iránt per már van folyamatban, a másik keresetet a bíróság elutasíthatja, hacsak nincs valószínűsítve, hogy a korábbi per ellenére is jogos érdeke a felperesnek az új per folyamatbatétele. Azután: Eddig is büntethető volt — és pedig a Becsületvédelmi törvénynek a hitelrontásról szóló 24—26. §-ai szerint — az, aki verseny céljából oly valótlan tényt állított vagy híresztelt, amely valamely versenyvállalat hitelét vagy jóhírnevét veszélyeztette, vagy hitelképességét csökkentette (ú, n. befeketítés), az Üht. (20. §.) azonban ezt a cselekvőséget sui generis bűncselekményként konstruálta meg, és büntetését lényegesen megszigorította, nevezetesen — mint a Tvt.-ben pönalizált vétségekét — egy évtől három évig terjedhető fogházra emelte, visszaesés esetén pedig a kereskedéstől, illetve iparűzéstől való eltiltást is kimondhatónak nyilvánította. Az Üht. kapcsán négy rendelet jelent meg. Egyik (135.000/1933. K. M. sz. r.) ezen törvény életbeléptetéséről és végrehajtásáról, amelyet főbb vonásaiban lapunk ezévi első számában ismertettünk. Másik: a polgári nem peres eljárás tárgyában kelt 6800/1934. I. M. sz. r., amely nagyban-egészben egye-