Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Kísérletek a mezőgazdasági hitel felélesztésére

197 rűen az ingatlannal tartósan összefüggő (örökléssel, ingatlanvétellel, nagyobb beruházással járó) terhek fedezésére és a meglevő jelzálogos terhek átalakításának céljára kell fenntartani; kevés pedig azért, mert az üzemi hitel visszafizetésének elmulasztása esetében az ingatlanból való kielégítés útja lassú és nehézkes. A váltó sem biztosítja megfelelően a mezőgazdasági üzemi hitelt, mert a mezőgazdaságban a termelési folyamat rendszerint hosszabb, mint az üzleti forgalomban szokásos három hónapos váltólejárat, ehhez képest már a váltó adásakor tudják a felek, hogy prolongálni kell, pedig a váltóújítások rendszeressé válása máris kivetkőztette a váltóforgalmat eredeti jellegéből és rendeltetéséből. Az üzemi hitel igénybevétele, folyósítása és visszafizetése akkor lehetne biztos és rendszeres, ha biztosítékául — amennyiben a személyi megbízhatóságon felül még biztosíték szükséges — az a dolog szolgálna, amelynek kitermelésére ezt a hitelt nyújtják. Ámde azok a dolgok, amelyeket a mezőgazdaság előállít, illetőleg átalakít, vagy az ingatlanhoz tartoznak s attól különállóan kielégítésre nem szolgálhatnak, vagy pedig olyan ingóságok, amelyeknek a termelés folyamata alatt rendeltetésszerűen a termelő birtokában kell maradniok, ott azonban az elidegenítés vagy a végrehajtási foglalás veszélye alatt állnak. Ahhoz tehát, hogy ezek a tárgyak üzemi hitel fedezetéül szolgálhassanak, szükséges, hogy őket a jog a zálogjogi biztosítás, illetőleg a végrehajtási kielégítés szempontjából különválaszthatókká tegye. Ezt a feladatot teljesítette az igazságügyi kormányzat az ingó jelzálogjogról szóló törvényjavaslat elkészítésével (a törvényjavaslatot Pesthy Pál ígazságügyminiszter 1926. november 5-én 1185, szám alatt a képviselőház elé terjesztette). E javaslat értelmében a gazdálkodó birtokában tartott egyes tárgyakat írásbeli szerződéssel és nyilvánkönyvi bejegyzéssel zálogul lehetne lekötni. Az ingójelzálogjog intézménye mellett a gazdasági célszerűségen felül számos jogi érv is felhozható. A megegyezéses (consensuális) elv, mely a kötelmi jognak egyik alapelve, az ingókra vonatkozó zálogszerződésekben is tért hódít. A jogi felfogás ily irányú fejlődése a tradicionális elvet (mely szerint ingón a zálog csak átadással keletkezik), máris számos esetben áttörte. Állatokra úgy szereznek kölcsönt, hogy a járlatot a hitelező nevére átírják és az állat helyett ezt adják át. Szállított (guruló) árura olyan feltétellel adnak kölcsönt, hogy az árút a hitelező tulajdonaként kell feladni. Fakitermelés esetében az adós a hitelezőre ruházza át a fa tulajdonjogát vagy betéti társaságot alakít vele. A kézizálogul átadott bort az adós a hitelező megbízottjaként tovább is megtartja, sőt árusítja. Cséplőgép és egyéb gépek tulajdonosa úgy kap kölcsönt, ha a gép tulajdonát színleges adásvételi szerződéssel a hitelezőre ruházza vagy ha türí, hogy a hitelező a gépet végrehajtásilag