Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Konkoly Thege Pál: "Az üzemgazdaság

171 Konkoly Thege Pál: „Az üzemgazdaság." Az elmúlt napokban hagyta el a sajtót Konkoly Thege Pál tanár, a hites könyvvizsgálókat képesítő bizottság tagjának „Az üzemgazdaság" című munkája. A szerző, aki az általa feldolgozott tárgykörnek úgy elméleti, mint gyakorlati kérdéseiben a legalaposabb ismerője, ezen művével úttörő munkát végzett, amennyiben ez az első munka a magyar irodalomban, amely az üzemgazdasági tárgykört tudományosan feldolgozza. A szerző nagy elméleti tudással foglalja rendszerbe a gyakorlati tapasztalatokat és az így kapott részeredményeket organikusan összefűzi és tárja elénk az üzemgazdasági áttekinthető képét. A könyv a modern közgazdasági szemlélet alapján a gazdasági egységeket, az üzemeket, három részben tárgyalja, de nem elszigetelten, hanem összhatásukban, mint a közgazdaság szerves és működésében szét nem választható részeit. Az első részben, „Az üzem a közgazdaság testében" cím alatt azokat a kapcsolatokat ismerteti, amelyek az egyes üzemeket a közgazdasággal összefűzik. Az általános fogalmak, majd a piac és konjunktúra jelenségeinek ismertetésén keresztül eljut az üzemi számadáshoz. Ez utóbbinak egyik célja az árú, gyártmány vagy szolgáltatás egységeire vonatkozó eredmény megállapítása, vagyis a kalkuláció. A másik célja egy bizonyos időtartamra (1 év, 1 hó stb.) vonatkoztatott eredménynek, vagyis az üzem nyereségének vagy veszteségének a meghatározása. A második részben „Az üzem gazdasági testének felépítése" címben az üzemgazdaság összetételét ismerjük meg, két szempontból megvilágítva. Először a végzett funkciók szempontjából tárgyalja a szerző az üzem alkatrészeit. A munka, a jószágok és az üzemi tőke az a három funkciócsoport, melyet a negyedik, az organizáció hoz egymással összhangba. Az organizáció feladata ugyanis az üzemi cél és a gazdasági alapelv (a rendelkezésre álló eszközökkel a legnagyobb haszon elérése) érdekében szabályozni a másik három funkció csoport működését. A másik szempontból megvilágítva az üzemgazdaság egy értékkomplexum, melynek szemléltetője a mérleg. A mérlegen keresztül vizsgálva mutatja be nekünk a könyv az egyes üzemgazdasági ágak (banküzemek, ipari- és kereskedelmi üzemek, mezőgazdasági üzemek) értékkomplexumainak az alakulását, mégpedig külön-külön azok vagyonoldali (aktívák) és tőkeoldali (passzívák) felépítését. Számos táblázat, statisztikai adat és grafikon teszi szemléltetővé a mű ezen részét, melynek külön érdekessége az a megállapítás, hogy abszolút helyes mérleg nincsen. Ez egy nem létező fantom. Ezzel szemben a valóságban annyi relatíve helyes mérleg állítható fel, ahány cél érdekében szükség lehet mérlegre, természetesen egy morális határvonal szem előtt tartásával, amely eleve kiküszöböl minden olyan célt, amely az erkölcsöt, jogrendet és az igazságot sérti. Amig a könyv második részében az üzemgazdaság szerkezetét ismertük meg, addig a harmadik rész „Az üzem gazdasági testének élete" címmel ennek a szerkezetnek a mozgását, a munkáját világítja meg. A szerkezeti vizsgálat a mérlegen keresztül mindig egy meghatározott időpontra vonatkozik, ezzel szemben