Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Szladits Károly egyetemi professzor: A magyar magánjog vázlata, 1. rész

168 nak ez a biztos értéke megmaradt. Szladits nagy munkájának a magyar magánjog Institutioi-vá való megsoványítása rövidre szabott összefoglalót akart nyújtani, úgy a tanuló ifjúságnak, mint az általános érdeklődést kereső nagyközönségnek. A nagyközönség tájékoztatására — amely szempontot jogi íróink sajnálatosan nem igen tartják szem előtt és ezzel irodalmunk nyelvén a céhszellem elzártsága lesz úrrá — nemcsak a szabatos, világosan érthető stílus, amit már kiemeltünk, teszi alkalmassá, hanem hogy a jog és jogtudomány mai állásáról ad számot — ez a könyv modern és korszerű, mert a ma problémái, tudományos állásfoglalásai verődnek benne vissza. A könyv már elvi állásfoglalásában is a modern jogtudomány alapján áll. Ha rendszeri következetessége nem is megy el a tübingai iskola Interessen Jurisprudenz szemléletében addig a határig, mint az iskola jellegzetes képviselői, mégis nyilt hitvallást tesz Szladits amellett, hogy a „jog célja, nem az akaraturalom, hanem az érdekvédelem" (93. oldal). Ugyancsak a könyv modernitására vall, hogy ebben a komprímált formájában is igyekszik a jogtudomány által az utolsó évtizedek folyamán kitermelt fogalmakkal megismertetni olvasóit. így a Jogászegylet néhány év előtti vitájával nálunk is ismertté vált rendelkezési fogalmon felül (117. old.) említést tesz a feltételt nem tűrő ügyletek (Bedingungsfeindliche Rechtgescháfte) kategóriájáról. (157. old.). Említést tesz Szaldíts könyve a folyamatos successív tényállásról, reámutatva arra,, hogy ,,a legtöbb esetben a tényálláselemek időbelileg különválnak és a tényállás fokozatosan válik teljessé". (108. 1.) Ennek az elméletiként hangzó tételnek néhány részletvonatkozásban megnyilvánuló gyakorlati visszahatásáról e sorok írója adott számot a Polgári Jog 1930. évfolyamában „Mikor születik meg a jog" címen közölt megjegyzéseiben. Ugyancsak a modern jogtudomány rendszerező szempontjai közül, ha pár szóval is megemlékezik a jog motiváló erejéről, de nézetünk szerint Szladítsnak az a felfogása, hogy a ,,magánjog kényszere rendszerint nem motiváló (reábiró), hanem jóvátevő kényszer" és hogy „csak ritkán fordul elő, hogy a magánjog büntetéssel (bírságolással, szabadságvesztéssel) indít valakit valaminek tevésére, vagy abbahagyására" (101. 1.) — nem helytálló. Eltérő felfogásunk oka nyilván abban rejlik, hogy Szladits a magánjog motiváló erejét a tágabb értelemben vett büntetés eseteire szorítja, holott a magánjog motiváló ereje az életben azáltal hat, hogy a jogszabály nyomán beállható következések várása, vagy e következések nem kívánatossága okából annak elhárítása az emberek cselekedeteit nagyban befolyásolja és a cselekvés irányát megszabja. A mi felfogásunk szerint a jog motiváló hatása sokkal szélesebb körben nyilvánul meg; hogy csak egész primitív, tudatosan oly területről vett példát említsünk, amellyel kapcsolatban a jogsza-